A fényszennyezések káros hatásainak felmérése, bemutatása, mintaprojektek indítása

 
A fényszennyezések káros hatásainak felmérése, bemutatása, mintaprojektek indítása

Projektünk megvalósítása során olyan témával foglalkoztunk, amelyre tapasztalataink alapján nagyon kevés figyelem fordítódik, és amely jórészt teljesen szabályozatlan területe mindennapi életünknek – ugyanakkor roppant messze vezető kihatásai lehetnek mind a környezet szempontjából, mind humán vonatkozásaiban. A fényszennyezés kérdésköre – jóllehet ugyanolyan antropogén szennyezés és káros, mint a többi környezetkárosító kibocsátásunk – a legtöbb esetben nem kerül szóba, akár az emberi egészségre gyakorolt hatása, akár a természeti környezetet romboló vonatkozásai lennének pedig relevánsak.

A program a Földművelésügyi Minisztérium Zöld forrás 2017 keretének felhasználásával jött létre. Projektazonosító: PTKF/729/217

 

Az éjszakai fényszennyezések hatásai

 

A nappallá változtatott éjszaka

 

A környezetszennyezések lehetséges formái között a legritkábban szokták emlegetni a fényszennyezést. Pedig alig van olyan tevékenysége az emberi fajnak, amivel látványosabban változtatná meg bolygónk egészséges viszonyait, mint a mesterséges megvilágítások használata. A Földön az élet a nappalok és az éjszakák váltakozásának rendszerében alakult ki, s a világon minden élőlény ennek a rendnek megfelelően foglalta el helyét az ökoszisztémában. Egyedül az ember az, amely globális méretekben képes arra, hogy létének és tevékenységeinek alapjait, természetes határait megváltoztassa, a technikának köszönhetően kitágítsa, biológiai korlátait átlépje. Az éjszakai sötét időszak periódusa eredetileg a mi számunkra is a nappali aktivitást követő pihenés, a feltöltődés, a regenerálódás időszaka volt. Ezt azonban felülírták a modern ember és a modern társadalmak elvárásai, s így az éjszakát is felhasználhatjuk már a mesterséges megvilágítások fényénél, hogy tovább tevékenykedhessünk, szórakozhassunk, dolgozhassunk, alakítsuk társasági életünket és személyes kapcsolatainkat.

 

A lámpásoktól a reflektorokig

 

Az az igény, hogy a nap sötét óráiban is képesek legyünk aktívak maradni, és elvégezni bizonyos tevékenységeket, már egészen korán, a társadalmi fejlődés hajnalán elérkezett. Az ősember a tábortűz fényénél mesélt történeteket és dolgozta fel aznapi zsákmányait, a tűz fénye segítségével vitt világosságot a barlangokba, és alkotta meg az első barlangrajzokat. A tűz fénye volt az is, ami az éjszakai ragadozókat segített számára távol tartani. Később is évezredekig a tűz volt az, ami a világosságot bármikor képes volt biztosítani számunkra, akár fáklyákról, akár mécsesekről, gyertyákról vagy olajlámpásokról volt szó. Hogy ez már a kezdeti időszakban sem hagyta a többi élőlényt hidegen, arra számos megfigyelés példa lehet, gondoljunk csak az évszázadokkal ezelőtt megfigyelt jelenségre, hogy a baglyok a kivilágított ház ablakához ülnek – innen a virrasztásokat kísérő kuvikok „halálmadár” megnevezése és a kapcsolódó babonáink. Az első, a nagyvárosokat már alapjaiban megváltoztató, és a bolygó lakott részein azóta is ható nagymértékű fényszennyezés a közvilágítások bevezetése, és egyre fokozódó mértékű elterjedése kapcsán alakult ki. Elsőként a gázlámpák rendszere, majd az elektromosság és a villanylámpák bevezetése adott lendületet ennek a folyamatnak, hogy utolsó évtizedeinket már a fényárban úszó nagyvárosok és a szintén kivilágított kisebb települések és falvak határozzák meg.

 

Fényforrások

 

A közvilágítás azonban nem az egyetlen terület, ahol az éjszakai fényszennyezések aggasztó mértékben jelentkeznek. A háztartásokban elterjedt áramfogyasztás a magánházak és lakások milliárdjaiban járt együtt az éjszakai megvilágítás indokolatlan fokozásával, s a sok kis fényszennyezés összeadódva már a településképet és közvetlen környezetén túli területek helyzetét is befolyásolja. Egy-egy nagyobb város hatókörzete több tíz kilométernyi lehet a fényszennyezés tekintetében. Hasonló hatásúak a kivilágított ipartelepek, de legmesszebbre ható ilyen fényforrásaink például a tengeri olajkutak és a kőolajmezők hulladékgázt elégető gázfákjái. A probléma ezzel kapcsolatban nem azzal van, hogy képesek lettünk az éjszakai sötétség megszüntetésére; hanem hogy nem tudunk okosan élni vele, a fényszennyezés jelenlegi mértékével már a saját egyensúlyiunkat, és rengeteg bolygólakó élőlény életét is tartósan megzavarjuk. A korábban ismert egyetlen földi fényforrások, a villámok és az erdőtüzek fénye múlandó dolog volt – az ember által alkotott mesterséges nappal viszont állandó jelenséggé vált, és nem árt foglalkoznunk az ebből adódó problémákkal.

 

 

 

A fényszennyezés egészségre gyakorolt hatásai

 

Fényszennyezést okoz minden olyan mesterséges fény, amely nem kizárólag a megvilágítani kívánt területre, annak irányába és nem a megfelelő időszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz.

A fényszennyezés környezeti károsító hatása mind az állatvilágban, mind a mi életünkben jelen van. Egyre több tudományos kutatás foglalkozik a felesleges éjszakai fények szervezetre és idegrendszerre gyakorolt káros hatásaival, melyekhez komoly orvosi tanulmányokat folytatnak, azt kutatva mely betegségek kiváltó oka lehet a zavaró fények miatt kialakuló alváshiány.

A fényszennyezés állatvilágra gyakorolt káros hatásai megmutatkoznak a vörösbegynél, aki napnyugtakor a legaktívabb, éneke az állandó közvilágításnak köszönhetően a nagyvárosok közelében egész éjszakára húzódott. A vándormadarak tájékozódásában is komoly zavarokat kelt, ugyan is a fényáradatban úszó nagyvárosok felett alig látszanak távpontot nyújtó csillagok. A településeken élő éjszakai ragadozók és zsákmány állataik is megsínylik az éjszakai fénysugarakat, mert már nem rejti el őket a sötétség. A rágcsálókon végzett kutatások bebizonyították, hogy az alvásidő alatt tartós fénynek kitett példányok viselkedése rövid időn belül megváltozott, rosszkedvűvé, agresszívvé váltak és elkülönültek társaiktól, azaz enyhe depresszióba estek.

A fényszennyezés emberre gyakorolt hatását már többször alátámasztották. Az éjszakai kivilágítás, vagy a tv készülékkel való elalvás hatására, első sorban a kékfény kibocsájtás következtében, amely a csukott szemhéjon át is behatol a homloküregben található melanopszin nevű fotopigmentekig, így a hipotalamusz vezérlésével a tobozmirigy kevesebb melatonint választ ki.

A melatonin:

A melatonin egy alvás ciklust irányító hormon, mely sötétben keletkezik, ezért a „sötétség” hormonjának is nevezik. Termelődése megnöveli a REM-ciklus hosszát, álmosságot és élénk álmokat eredményez, hatással van a testhőmérsékletre, amely alvás közben lecsökken, az immunsejtek képződésére valamint a nemi hormonok képződésére. Emellett erős antioxidáns hatású, amelynek hatására bizonyos kutatások alapján lassítja az öregedést és csökkenti a daganatos elváltozások kialakulását.
A melatonin kiválasztása az évszakokkal változó fényviszonyokhoz igazodik. Befolyásolja a szervezet energiaháztartásáért felelős leptin nevű hormont, mely az étvágyat szabályozza, így közvetve kihatással van emésztőrendszerünkre is. A tobozmirigyen kívül más szövetekben is termelődik, ilyen az emésztőrendszer, a retina és legnagyobb mennyiségben a bőr, kis mennyiségben keletkezik a csontvelőben is, de az itt termelődött melatonin mennyiségére nincs hatással a fényviszonyok változása. Tehát a erős zavaró éjszakai fények hatására a szervezetben nem termelődik megfelelő mennyiségű melatonin, amely következtében kialvatlanok leszünk.

 

A kialvatlanság súlyos következményei:

Ugyan rövidtávon a kialvatlanság még jótékony is lehet, mivel az agysejtek ilyenkor felélénkülnek és kilökik magukból az elhalt sejteket, hosszú távon azonban nagy károkat okoz az agyban. A kutatók újabb és újabb tanulmányokat készítenek, de még a mai napig sem találták meg a választ arra, hogy az emberi szervezetnek miért van szüksége 7-9 órás folyamatos alvásra. Arra azonban már az első kísérletek alatt rá jöttek, hogy a teljes alvásmegvonás akár végzetes is lehet. A túlzott kialvatlanság nem csak pszichés problémákat, azaz memória- és figyelemzavarokat, döntési és összpontosítási nehézségeket, hallucinációkat vagy súlyosabb esetben depressziót okozhat, hanem az anyagcserére kiható hormonok termelődésében is okozhat elváltozásokat. Ilyen például a szomatotrop hormon, amely kizárólag a mikro ébredésekben szegény zavartalan mélyalvás során termelődik megfelelő mennyiségben, ez a hormon az anyagcsere folyamatokban és a zsírlebontásban játszik fontos szerepet. A töredezett alvást kísérő mikro ébredések stressz választ váltanak ki, ami során az agy veszélyt érzékel, ami elől menekülni szeretne, így azonnal futásra kész állapotba hozza a szervezetet. Fokozza a adrenalin termelést, emeli a vércukorszintet, a pulzus számot és a vérnyomást. E téves riasztások pedig hosszú távon szív és érrendszeri problémákhoz vezetnek, melyek növelik az infarktus és az agyi érkatasztrófák kialakulásának kockázatát.

Szervezetünk az alváshiány ellen úgynevezett mikro alvásokkal védekezik. Ez alatt egy megközelítőleg 10-60 másodpercig tartó villámgyors szundikálás megy végbe, amely során a tudati állapotba betör a mélyalvás fázisa. A kialvatlanság és az ennek következtében kialakuló hirtelen ránk törő mikro alvások évente több ezer közúti balesetért felelősek.

Mit tegyünk kialvatlanság ellen?

A jobb és ki egyensúlyozottabb alvás érdekében igyekezzünk minél többet a szabad levegőn tölteni, hogy a fényérzékelő receptoraink érzékeljék a fényviszonyok változásait és megfelelő üzenetet továbbítsanak a hipotalamuszba. Este kapcsoljuk le lakásban a díszvilágítást és szerezzünk be állítható fényerejű lámpát. lefekvés előtt sötétítsük le a szobát, kapcsoljunk le minden felesleges fényforrást, és az elalvás előtt 1,5-2 órával már ne használjunk tévét vagy számítógépet, mert a kékfény kibocsájtás erősen csökkenti a mealtonin termelést. Ha ezt a pár egyszerű megoldást alkalmazzuk, biztosan kiegyensúlyozottan és élénken ébredünk.

 

A fényszennyezés rovarokra gyakorolt hatása

A lámpák vonzása

Már mindannyian megfigyelhettük éjjel a lámpák környékén, hogy számos rovar gyűlik oda a fény hatására. Ennek oka, hogy a rovarok az égbolt természetes fényforrásait használják tájékozódó pontként, amikkel összetévesztik a mesterséges fényforrások által kibocsátott fényt. A rovarok a tájékozódás során mindig egy állandó szögben repülnek a végtelen távolságban elhelyezkedő égi fényforrás felé. Ezzel szemben a mesterséges fényforrások nem végtelen távolságból világítanak, a közelükbe érve egy állandó repülési szöget tartva láthatjuk a repülő rovarok esetében a lámpa körüli spirális repülést, mely fogságba ejti a rovart, ami esetleg az izzót elérve el is pusztulhat. A lámpák vonzóerejét három paraméter határozza meg. Egyrészt a fényforrás magassága, minél magasabban helyezkedik el, annál hívogatóbb a rovarok számára. Másrészt a kibocsátott fény emissziós spektruma. Általánosságban az rövidebb hullámhosszú, kékes hideg fény a leginkább csábító a rovarok számára, de ez fajonként eltérhet. Ezeken felül a fény intenzitása is kis mértékben befolyásolja, az erősebb intenzitás nagyobb vonzóerővel rendelkezik.

A rovarokra gyakorolt káros hatások

A lámpák vonzóerejének számos negatív hatása van a rovarvilágra. A mesterséges fényforrások elcsalogathatják a rovarokat a természetes táplálkozó- és élőhelyeikről, amely következtében azok tömegesen elpusztulhatnak. A vonzóhatás számos rovar szaporodását is befolyásolja. A lámpa hatása egyes fajok esetén ivaronként eltérhet, a különböző nemű egyedek nem ugyanúgy reagálhatnak a fényre, így a szaporodó partnerek egymástól elszeparálódhatnak. A fényre repülő rovarok a lámpák környékén nagy tömegekben gyűlnek össze, ahol teljesen védtelenek maradnak a ragadozók ellen. A mesterséges fényforrások miatt egyes területeken az ott élő rovarpopulációk összeomlása, esetleg lokális teljes kipusztulása is bekövetkezhet.

A poláros fényszennyezés

A vízi rovarok többsége a víz felszínéről visszaverődő, az ember számára láthatatlan, úgynevezett vízszintesen poláros fény segítségével tájékozódnak. Ugyanilyen poláros fény verődik vissza a sima, fényes, sötét mesterséges felületekről, amelyek poláros ökológiai csapdaként nagy tömegekben vonzza a vízhez kötött életmódú rovarokat. Ezt a jelenséget és ennek káros hatásait értjük poláros fényszennyezés alatt. Ez az oka annak, hogy gyakran láthatunk sötét autók, ablakfelületek, műanyagfóliák vagy akár sötét csiszolt sírkövek közelében szitakötőket, amelyek ugyanolyan viselkedést mutatnak, mint a víz közelében. Gyakran előfordul, hogy a rovarok ahelyett, hogy a vízbe raknák petéiket, a poláros fényt visszaverő aszfaltra helyezik azokat, amely súlyos következményekkel járhat, különösen az olyan veszélyeztetett rovarok esetén, mint a kérészek. A poláros fényszennyezés káros hatásai a hagyományos ökológiai fényszennyezéssel ellentétben nem csak éjjel, hanem egész nap jelen lehetnek.

Mit lehet tenni ellene?

Ahhoz, hogy a fényszennyezés élővilágra gyakorolt hatását a lehető leginkább csökkenteni tudjuk, számos dologra kell odafigyelni. Törekednünk kell arra, hogy csak a szükséges területek kerüljenek megvilágításra, elkerülve a felfelé irányuló fénykibocsátást. A mesterséges fényforrásokat a lehető legalacsonyabban kell elhelyezni, amellyel még képes ellátni a funkcióját, valamint a teljesítményét is optimalizálni kell. Olyan típusú izzót kell választani, amelynek fénye és annak színe a legkevésbé vonzó az állatok számára. A poláros fényszennyezés ellen meg kell próbálni a veszélyes, tükröződő felületeket minél világosabbá, illetve durvább felszínűvé tenni, így a felszínéről visszaverődő fény kevésbé lesz poláros, mint a vízfelületeké. Ezeket a szempontokat a védett területeken és azok közelében fokozottan figyelembe kell venni.

 

Az éjszakai fényszennyezés hatásai a madárvilágra

 

Menekülés a fényár elől

A kivilágított városok, fényárban úszó területek jelentős hatással vannak a madarak fészkelő- és élőhelyének elhelyezkedésére. A madarak számottevő része a világított régióktól minél távolabb választja meg fészkelőhelyét, amennyiben rendelkezésre áll megfelelő terület. Ezáltal a természetes élőhelyük mérete egyre inkább csökken, esetlegesen az élelemért is egyre nagyobb távolságokat kell megtenniük. A csökkenő élőhelyek és a nehezebb életkörülmények ahhoz vezethetnek, hogy bizonyos madárfajok adott területekről, esetleg Magyarország egész területéről is teljesen eltűnhetnek.

Bioritmusra gyakorolt hatás

Az éjszakai kivilágításnak köszönhetően az urbanizált, városban élő madarak napi és szezonális bioritmusa is felborul. Az éjszakai világosságnak köszönhetően a nappali madarak éjjel is aktívak maradnak, az énekes madarak éjszaka is énekelnek, táplálékot gyűjtenek. A madarak szezonális bioritmusát az évszakonként változó nappalok hossza szabályozza. Városokban élő madaraknál megfigyelték, hogy a költési időszak több hónappal korábban kezdődhet. A téli időszakokban az urbanizált madarak sok esetben nem költöznek el, a csökkent táplálékforrás és az alacsony hőmérséklet következtében ez sok esetben végzetes lehet.

A kivilágított utakban rejlő veszély

A madarak élőhelyén a fényszennyezés közvetett módon is hatással van rájuk. Az utak mentén található világítótestek sora vonzza az ott élő rovarokat. Az ott található nagy mennyiségű rovar terített asztalként szolgál több madár és denevérfajnak egyaránt, amelyek a forgalmas utakon sokszor az ott közlekedő autók áldozatává válnak.

A tájékozódás megzavarása

Az éjszakai fényár nem csak az élőhelyükön, hanem annak változtatása, vándorlásuk közben is veszélyezteti a madarakat. Több madárfaj, főleg az énekesmadarak közül éjjel vagy éjjel is vonul. Ezek az éjszaka vonuló madarak a csillagok alapján tájékozódnak. A fényszennyezés következtében az égbolt világosabbá válik, így adott területek felett nem látszódnak a szükséges tájékozódó pontok, vagy esetleg nagyobb világító testeket teljesen össze is keverhetik a csillagokkal, így jelentős mértékben eltérhetnek eredeti útvonaluktól.

A kényszerített leszállás

A madarak jelentős része vándorlásukat megelőző időszakban nagy mennyiségű zsírtartalékot halmoz fel, amely biztosítja a hosszú repüléshez szükséges energiát. Ezzel a tartalékkal nagy távolságokat képesek megtenni, majd egy arra alkalmas pihenőhelyen újra tartalékokat gyűjtenek. A kivilágított városok eltéríthetik az útvonalukról az éjjel vándorló madarakat, majd feléjük érve a hirtelen nappalinak tűnő fényviszonyok miatt azt hihetik, hogy reggel van, amely leszállásra kényszerítheti őket. Ez teljesen megzavarja a vándorlás ritmusát, valamint ha élelemszerzésre alkalmatlan helyre szállnak le, tartalék hiányában nem tudják folytatni útjukat és akár tömegesen elhullhatnak.

Ütközés kivilágított objektumokkal

A nagyméretű, kivilágított épületek önmagukban is nagy veszélyt jelentenek a madarak számára. Minél magasabb egy épület, annál jobban vonzza a madarakat, kiemelten a világító tornyok, hiszen a partvonalak a vándorlási útvonalak többségénél meghatározóak. Az odavonzott madarakat ezek a fények, illetve a tükröződő felületek elvakíthatják, ezáltal az épületnek, vagy egymásnak ütközhetnek és elpusztulhatnak. Észak-Amerikában végzett kutatások szerint évente 4-5 millió egyed pusztul el éjszaka épületnek ütközve.

 

 

Megvilágítás típusok

 

Hagyományos villanykörte

 

Az első izzó atyjának hagyományosan Edisont tartják, bár megalkotásakor jó pár tudós dolgozott ugyanazon a problémán, az elektromos áram világítótestben való felhasználásán. Végül győzött a jól ismert villanykörte, amiben üvegbúrában egy elektromos vezető – általában volfrám – felizzítása adja a fényt, s a vezető szálat a légköri oxigéntől egy védőgáz, vagy vákuum óvja meg. Óriási hátránya ennek a konstrukciónak, hogy a fény csak mintegy melléktermékként jelentkezik, alig néhány százaléka hasznosul így az elektromos energiának. A döntő többség hővé alakul, ami rendszerint kárba vész. Fénye többféle színtartományt adhat, de általában a szemnek kellemes, meleg fényű izzókat használnak.

 

Halogénlámpák

 

A hagyományos körtékhez hasonló rendszerben, csak egy nagyobb búra helyett egy kisebb, kvarcüveg borításban helyezkedik el az izzószál, amit a védőgázban halogén elemekkel (jód, bróm) vesznek körül. A felizzó szál és a halogének közt kölcsönhatás alakul ki, a szál folyton újraépül az izzásnak köszönhetően, így tartósabb, alacsonyabb fajlagos fogyasztású izzót kapunk. A kisméretű, tűlábas halogénizzók így takarékosabbak is, de hátrányuk, hogy a teljes fényintenzitáshoz be kell melegedjenek, illetve magas a kibocsátott UV sugárzásuk is, amit szűrni szükséges.

 

Neoncső

 

A neoncső belsejében alacsony nyomású, ritkított gáz található, amely a cső két végébe forrasztott nagyfeszültségű elektródák hatására fluoreszkál, világít. A töltő gázok alapján a neoncsövek különböző színárnyalatúak lehetnek, a neon maga például piros színt kölcsönöz a fénynek, a hélium sárgás fényű, a xenon kékes. Ezt a reklámiparban hasznosították nagy mennyiségben, s lassan a nagyvárosi fények emblémájává váltak az üzletek, vendéglátóhelyek neonfeliratai. Hosszú élettartamúak, mivel izzószálat nem tartalmaznak, viszont komoly elektromágneses teret gerjesztenek, ami a modern világban már elég nagy hátrány.

 

Fénycső

 

Tévesen neoncsőnek is szokták nevezni, mivel kivitelezése hasonlít külsőre a díszvilágításokhoz használt neoncsövekhez. A fénycsövekben azonban izzószál található, amely a cső belsejében lévő fényport gerjeszti alacsony feszültségen is, s ezzel éri el a világító hatást. Óriási hátránya, különösen a régebbi típusoknak és a rossz minőségű gyártmányoknak az úgynevezett stroboszkóp hatás, ami a nem egyenletes fényleadásból adódik, és hosszú távon a szemre rendkívül káros hatással van. 50-400 Hz közötti működésűek, s a kibocsátott fény színét, tónusát a csomagoláson betűjelzésekkel különböztetik meg.

 

Kompakt fénycsövek

 

A gyújtó részt ezeknél már a foglalat egyik végében helyezik el, és sokkal magasabb, 30 kHz frekvencián működnek, gyakorlatilag villogásmentesen. Jelentős energia-megtakarítással jár használatuk, hiszen a hőveszteségként jelentkező energiafelhasználást minimalizálták, így a fénykibocsátásuk arányosan magasabb. Formájuk a hagyományos izzókéhoz hasonló, így azonos világítótestekbe is beszerelhetők. A régebbiek lassan érik el az üzemi hőmérsékletet, sokszor percekbe is beletelhet mire elérik teljes teljesítményüket.

 

LED technológia

 

A LED téves megnevezése a „led izzó” kifejezés, hiszen ezen világítótestekben nem izzik semmi. A felépítése egy alacsony feszültségen gerjesztett félvezetőből, azaz a diódából, egy mögé helyezett, és a fény fókuszálásában segítő aprócska tükörből, valamint az egészet beburkoló, mintegy 5 mm-es műanyag sapkából áll. Alacsony fogyasztású, ütésálló, viszont a hálózati feszültéség átalakítását megkövetelő rendszer, amelynél a világítótestek általában sok apró ledből állnak össze. Töredék energiát használ fel a többi típushoz képest, mivel hővesztesége nem számottevő. Hideg és meleg fényű változata mellett a napfény spektrumát is képes imitálni. A kék fény felé eltolódó színhatású ledek a melatonintermelést serkenik.

 

 

 


További képek »

Keresés az oldalon


Terepi bázisok

Élménycentrum

Élménycentrum

Dátum, névnap

2019. augusztus 18., vasárnap
Ilona napja van

Galériaajánló

Retyezát, erdélyi túra 2019 Retyezát, erdélyi túra 2019

Aggteleki-karszt, csillagtúra 2019 Aggteleki-karszt, csillagtúra 2019

Természetismereti tábor Bugacon 2019 Természetismereti tábor Bugacon 2019

Ómassa juniális Ómassa juniális

Szicília Szicília


Videóajánló

A CSEMETE bemutatása A CSEMETE bemutatása

Egyesületünk 1987 óta végez természetvédelmi munkákat, szerver környezetvédelmi akciókat, gyerektáborokat, diákprogramok...

Horgásztábor 2008 Horgásztábor 2008

A résztvevők az Atkai-holtág partján megismerkedhetnek a vízi életközösségekkel, természet- és környezetvédelmi problémá...

CSEMETE Munkatábor :) CSEMETE Munkatábor :)

Dalmát tengerparton Dalmát tengerparton

CSEMETE Kék Túra CSEMETE Kék Túra

Másfélmillió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1926-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem...

Hírlevél, újdonságértesítő




Kövessen a Facebookon is


Minden jog fenntartva © 2015-2018
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület