Az év madara 2019: a gólyatöcs

2019. február 11.
Az év madara 2019: a gólyatöcs

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) négy évtizede, 1979-ben indította útnak az "Év madara" programot. Az egyesület minden évben egy-egy madárfajt, mutat be. Ezek rendszerint olyan fajok, amelyek védelmében maga az egyesület is aktívan részt vesz. A cél, hogy az adott év választott faját testközelbe hozzák, minél alaposabban bemutassák őket társadalmi szinten és felhíják a figyelmet, arra, hogy védelmükben a felelős lakossági hozzáállásnak milyen fontos szerepe van.

Az év madarára bárki szavazhat. Az internetes szavazási rendszer 2011-ben debütált, oly nagy sikerrel, hogy azóta minden évben ezen a módon történik a szavazás.

3 fajra, a gólyatöcsre, a gulipánra, valamint a nagy pólingra adhatta le voksát az érdeklődő közönség. A 8993 leadott szavazat a következő eredményt hozta: 3. helyezett 2494 vokssal (28%) a gulipán, 2. helyezett 32%-kal (2882 voks) a nagy póling lett.

A 2019-es esztendő év madara pedig a gólyatöcs. 3617 szavazattal (40%).

A gólyatöcs (Himantopus himantopus), a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, a gulipánfélék (Recurvirostridae) családjába tartozik. Számos régi népi elnevezése fellelhető, úgy mint: gólyalábú, széki gólya, széki szarka, gólyasneff, kosztonca, gyöngyvérlile. A széki gólya elnevezés nagyon is megállja a helyét. Hosszú csőrével, rendkívül hosszú piros, lábával és, fekete-fehér tollazatával valóban, mintha egy miniatürizált gólya állna előttünk. Nagyon találó a spanyol neve is, “cigenuela”, vagyis gólyácska.  A tudományos neve, a Himantopus szíjlábút jelent. Teljes hossza kb. 36 -40 cm, szárnyfesztáv: kb. 70cm, tömege: 250-300 g, vagyis egy közel galamb testméretű madárról van szó.

 

A hímekre a fehér színű homlok, torok, nyak és alsótest, valamint a fekete fejtető, tarkó, nyaki hátsó rész, hát, váll ás szárny jellemző. Nyáron a hátoldaluk fényes kékesfekete Csőrük hosszú vékony és fekete színű.

A nászruhás öreg hímek szárnya fényesfekete, - télen pedig fényes zöldesfekete színű-

 tarkójuk és a fejoldaluk szintén fekete.

A tojó fején és nyakán a fehér szín dominál, hátuk pedig barnásfekete, Összeségében hasonló ám fakóbb tollazat jellemzi.

Az öregedő madár fején egyre kisebb fekete részek, a melltollakon pedig rózsaszín árnyalatok figyelhetők meg.

A fiatalok lába kezdetben sárgáspiros, és csak fokozatosan válik téglavörössé, a hátsó szárnyélen fehér tollszegély figyelhető meg.

 

Egyaránt megtalálható az Ó- és az Újvilágban is, ahol a trópusi é as szubtrópusi területeken költ. Európa déli részén, Földközi-tenger térségében a lagúnák jellemző madarai. Jellemzően az északi területeken élők, így hazánk állománya is vonuló. Afrikai telelő helyeikről március-áprilisban érkeznek meg, augusztusban, a költési időszak lezárultával, pedig már útra is kelnek Közép-Afrika felé.

Előző évi fészkelőhelyeiktől akár több száz kilométerre is rakhatják új fészkeiket, állományuk ezért évről évre ingadozó lehet.

Régen elterjedt volt a folyók árterein, és a tavak mellett, leginkább az ingoványos mocsaras területeken. Később is, szinte minden valamirevaló nagyobb szikes mellékén találkozhattunk velük.

A folyószabályozások, lecsapolások hatására életterük fokozatosan eltűnt. Manapság, a legfontosabb hazai élőhelyeit a Duna-Tisza közén, valamint a Tiszántúlon lelhetjük fel.

Mára ezeken a területeken maradtak meg azok a sekély, 20-25 cm mély szikes tavak, öntésterületek, ahol táplálékot is, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költésre alkalmas helyeket is találhat.

A vonulási időszakban megfigyelhetők az olyan sekély vízű élőhelyeken is, mint a halastócsapolások, belvizes szántók, vagy akár gyepeken is találkozhatunk velük.

A mocsarak és szikes tavak eltűnésével, az olyan alternatív, ám viszonylag stabil vízellátottságú vizes élőhelyeket mint híg sertéstrágya-szikkasztó tavakat, sőt ipari üzemek különböző víztározóit, vagy akár belvizes szántókat is, a megfigyelések szerint, mind gyakrabban használja fészkelőhelyként. Az édes-, brakk- és keserűvizeknél is találkozhatunk velük, azonban a tengerparti területeket kerülik.

Kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva vagy épp egyesével költ. A sekély vizet kedvelik, melyeket nyílt partszakaszok, iszapos talaj és ritkásan álló zsombékok jellemzik. Fészket a mocsár szárazabb részein, a zsombékokon, előszeretettel lapos szigeteken és kis földnyelveken épít, úgy, hogy azt lehetőség szerint víz vegye körül. Vagy egy sárba kapart gödör, vagy olyan konstrukció, ahol az alépítményt egymásra hordott fadarabokból és lágyszárú növényekből készítik, a csészét azonban már jóval finomabb anyagokkal bélelik ki.

A gólyatöcs fészkek, viszonylag nagyok, és gondosan építettek, nem igazán rejtegetik őket, ezért, ha alaposan körülnézünk, viszonylag könnyen észrevehetjük.

Azonban mihelyst idegen közeledését észlelik, valamennyi öreg madár szárnyra kap, és már több száz méter távolságról, a betolakodó elé repülnek, hangosan kiáltoznak, többször körbe repülik. Hangjuk szárcsaszerű-, vagy talán kiskutya csaholására emlékeztető éles “ket-ket-kit-ket” -tel írható le leginkább. Ezután a madarak biztos távolban leszállnak és tovább kiáltoznak.

A fészekaljakra a 3-5 olajzöld vagy hamuszürke alapon vörhenyesbarna mintázatú, tojás a jellemző, és ahogy az a partimadaraknál megfigyelhető, a tojások hegyes végükkel befelé, a fészek belseje felé fordulva fekszenek.  A kotlási idejük 25-26 nap.

A fiókák fészekhagyók, ügyesen rejtőznek, egyhónapos korukra már röpképesek, azonban a fiatalok jellemzően még később is a szülőkhöz közel maradnak.

Főleg vízi rovarokat és kisebb gerincteleneket, alacsonyabb rendű rákokat szedegetnek össze a víz színéről és a part menti lágy iszapfelületről. Az úszó és a szárazon mászó állatokat, békalárvákat, vízipoloskákat, bogarakat és tegzeslárvákat is előszeretettel zsákmányolja. Rendkívül hosszú lábainak köszönhetően olyan mély vízben is keresgélhet, ahol más partimadár már nem tud leállni, gyakran lehet látni amint hasig gázol a mély vízben.

Röptük lassú és viszonylag egyenes vonalú, nyakukat repülés közben kissé behúzzák, csőrüket ferdén lefelé irányítják, hosszú lábukat hátra nyújtják, lábfejüket pedig keresztben tartják, hátukon hosszú fehér háromszög figyelhető meg. Sötét, ék alakú szárnyukról és piros kinyújtott lábukról már nagy távolságból is felismerhetők. Nászrepülésük alkalmával bravúros fordulatokat mutatnak be.

 

Elterjedési területük világméretű, bár a világállománya 450-780 ezer egyedre becsülhető, ebből az európai állomány - mintegy 108-151 ezer egyed (54-75 ezer pár) – viszonylag kis hányadot tesz ki. A gólyatöcs Közép-Európában egyedül hazánkban fészkel és költ is sikerrel    rendszeresen. A szikes tavak „székek” jelentős mértékű lecsökkenése, megszűnése kedvezőtlenül hatott állományukra. A klímaváltozás, a csapadékban egyre szegényebb tavaszok, szintén jelentősen hozzájárulnak az adott évi költőpárok számának ingadozásához. A költőpárok száma a fészkelőhelyek csapadék és vízviszonyának függvényében 200 - 1 000 között mozog.

Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése, mesterséges fészekrakó lehetőségek, valamint az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelentheti. A megfigyelések azt mutatják, hogy például a vízzel elárasztott rizs termőföldek területeinek növekedése új élőhelyeket jelent a gólyatöcsök számára.  

 

Hazánkban 1954 óta fokozottan védett. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

 

Nagy Károly

 

 

 






Legfrissebb híreink, cikkeink

Az év ásványa 2019: a galenit
Az év ásványa 2019: a galenit
A Magyarhoni Földtani Társulat 2015-ben indította el az „Az Év Ásványa” programot annak érdekében, hogy népszerűsítsék a földtudományokat és azon belül az ásványokat. A három jelöltet a Magyar Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának vezetőssége állítja minden évben. A győztes internetes szavazáson keresztül kerül k...
Tovább »
Az év ásványi nyersanyaga 2019: a mészkő
Az év ásványi nyersanyaga 2019: a mészkő
A Magyarhoni Földtani Társulat 2016-ban indította el Az Év Nyersanyaga programot, melynek célja az ásványi nyersanyagok jelentőségének bemutatása és népszerűsítése, valamint a nyersanyagokkal kapcsolatos ismeretterjesztés. A három jelöltet a Magyarhoni Földtani Társulat Nyersanyagföldtani, illetve a Mérnökgeológiai és Környezetf...
Tovább »

Programajánló...

Természetvédelmi vetélkedő
Természetvédelmi vetélkedő
A Közép-magyarországi Zöld Kör, a Zöld Kör és a Magyar Természetvédők Szövetsége „A mogyorós pele nyomában” címmel, 3 fordulós természetvédelmi vetélkedőt hirdet Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megyei, valamint Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyei iskolák felső tagozatos diákjaiból álló, 3 fős csapatai szá...
Tovább »
Retyezát, erdélyi túra 2019
Retyezát, erdélyi túra 2019
A túra során a Retyezát és környéke látnivalóit járjuk végig csillagtúra-szerűen, természetvédelmi, történelmi, néprajzi és geológiai értékeket egyaránt érintve; elsősorban élményszerző jelleggel, kényelmesen teljesíthető gyalogtúrák keretében és személygépkocsikkal megoldva egyes esetekben a helyi megközelítést. E mellett gombá...
Tovább »

Keresés az oldalon


Terepi bázisok

Élménycentrum

Élménycentrum

Dátum, névnap

2019. február 16., szombat
Julianna napja van

Galériaajánló

A galenit A galenit

A mészkő A mészkő

Foltos szalamandra Foltos szalamandra

Komlosaurus Komlosaurus

Havasi cincér Havasi cincér


Videóajánló

A CSEMETE bemutatása A CSEMETE bemutatása

Egyesületünk 1987 óta végez természetvédelmi munkákat, szerver környezetvédelmi akciókat, gyerektáborokat, diákprogramok...

Horgásztábor 2008 Horgásztábor 2008

A résztvevők az Atkai-holtág partján megismerkedhetnek a vízi életközösségekkel, természet- és környezetvédelmi problémá...

CSEMETE Munkatábor :) CSEMETE Munkatábor :)

Dalmát tengerparton Dalmát tengerparton

CSEMETE Kék Túra CSEMETE Kék Túra

Másfélmillió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1926-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem...

Hírlevél, újdonságértesítő




Zöld ovi, Ökoiskola

ökosuli

Kövessen a Facebookon is


Minden jog fenntartva © 2015-2018
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület