Az év kétéltűje 2019: a foltos szalamandra

2019. január 30.
Az év kétéltűje 2019: a foltos szalamandra

A hazánkban előforduló kétéltűek közül ebben az évben egy olyan fajt választottak az év fajának, mellyel az alpesi gőtéhez, a gyepi békához, vagy a sárgahasú unkához hasonlóan nem találkozhatunk itt az Alföldön, így Szeged környékén sem. Persze aki aktívan részt vesz a CSEMETE Egyesület programjaiban az rátalálhat erre a rejtőzködő életmódú kis állatra a hegyvidéki kék túrák, vagy az erdélyi kirándulásaink során.

Annak ellenére, hogy a foltos szalamandra az egyik legnagyobb elterjedési területű európai farkos kétéltű, hazánkban csak az Északi-Középhegységben, a Kőszegi- és Soproni-hegységben, és az Őrségben fordul elő. Az 1970-es évek elején, mint szegedi biológia szakos hallgatók Szitta Tamás kollegámmal nem tudtuk megérteni, hogy a Dunántúli-Középhegységben miért nem él, azaz miért nincs adata – néhány, a terraristák által felelőtlenül szabadon engedett példányán kívül. Ezért elhatároztuk, hogy egy teljes nyarunkat arra fordítjuk, hogy elmegyünk a Bakonyba, s felkutatjuk az ottani – esetleges – élőhelyit. Igaz, hogy szalamandrát nem találtunk, de az alpesi gőték és a fali gyíkok előfordulási helyeinek bővítéséhez sikerült hozzájárulnunk. Bakonyi hiányának feltehetően az lehet az oka, hogy főleg forrástavakban és a lassú folyású hegyi patakok öblökkel tarkított, viszonylag hideg vizében szaporodik. Mivel lárvális fejlődésük viszonylag hosszú, akár öt hónapig is eltarthat – így a meleg és csapadékszegény nyarakon a bakonyi karszton ezek a folyó- és állóvizek kiszáradnak.

Érdekes a foltos szalamandra szaporodása is! Az egyetlen olyan hazai kétélűfajunk, amelyik nem petéket, hanem kopoltyús lárvákat rak le a márciusi-áprilisi tavaszi időszakban (belső megtermékenyítés). A petéből kikelő utódok akár nyolc hónapig is fejlődhetnek az anyaállat testében. Nagyobb egyedsűrűség esetén a lárvák gyorsabban fejlődnek, viszont az sem ritka, hogy lárvális állapotban vészelik át a telet a mélyebb vízrétegekbe húzódva. Ivararányuk ideálisnak mondható, hiszen a nőstények száma nagyjából megegyezik a hím példányok számával. Nem úgy, mint a barna varangyok esetében, ahol egy nőstényre akár 12 hím is juthat – így náluk nászidőszakban jelentős „párviadalokat” is megfigyelhetünk. A szalamandrák kifejlett példányai a szárazföldön, főleg a lombos erdők patak közeli élőhelyein élnek. Nappal kövek, mohapaplanok, korhadt fák alatt húzódik meg, s éjszaka jár vadászni főleg puhatestűekre. Lomha mozgását csapadékos napokon figyelhetjük meg, mert ilyenkor gyakran előbújnak rejtekükből.

A szalamandra magyar nevét a testén található nagy, élénksárga foltjairól kapta. Néha találkozhatunk olyan példányokkal is, melyek foltjai nem sárgák, hanem vörösek. Az ilyen tűzvörös egyedek száma a populáción belül alig éri el az 5%-ot. A németek és az angolok viszont „tűzszalamandrának” (feuer/fire salamander) nevezik ezt a fajt, na nem azért, mert ott több vörös foltú példány található. Ez a név a faj misztikus voltára vezethető vissza. A középkorban a szalamandráról azt tartották, hogy eloltja a tüzet. A tűzálló páncélszekrények sokáig „szalamander” cégjegyet viseltek, s a tűzoltókat is a szalamandrákhoz hasonlították. Az állítás képtelensége nyilvánvaló, de ezt a régi hiedelmet meg lehet magyarázni. Akkor, ha a szalamandrát izzó parázsra teszünk, bőrük mirigyeit a hőség fokozott váladéktermelésre ingerli. Rövid ideig azt a látszatot keltik, hogy a tűz nemhogy kiszárítaná, hanem ellenkezőleg: cseppfolyósítaná ezeket az állatokat. Plinius a római polihisztor és enciklopédista a következőket írja: „Ha a mágusok azon adata, hogy a szalamandra az egyetlen állat, mely a tüzet eloltja és így a tűzvészeknél igen jó szolgálatot tesz, igaz lenne, úgy Rómában már régóta tapasztalták volna azt”. A sors különös fintora, hogy i.sz. 79-ben Plinius is egy tűz, pontosabban a Vezúv kitörésének áldozatává vált. A Pompeii és Herculaneum pusztulását okozó tűzvészben lelte halálát, miután a természeti katasztrófa okát kutatva nem menekült el a helyszínről.

Kicsit ellentmondva korábbi állításomnak – volt olyan időszak, amikor a mi síkvidéki területünkön is nagy számban éltek szalamandrák. Magyarországon az égetett mészkövet a hegyekből az Alföldre (ahol olyan mészhiány volt, hogy a meszelt házak arra utaltak, hogy ott tehetős emberek élnek) szállító asszonyok mindig hoztak magukkal nedves rongyokba csomagolt szalamandrákat is, melyeknek a nádtetős házak gazdáinál nagy keletje volt. Az állatokat a nedves küszöb alá rakták, s úgy gondolták, hogy tűz esetén az égő tetőre dobva megmenthetik az épületüket (a tűz előbb-utóbb el is aludt, de a szalamandrák odavesztek). Csak ugye, a nedves küszöbalja nem tipikus élőhely számukra.

A szalamandrákkal kapcsolatos másik hiedelem az, hogy „mérgező” állatok. Plinius erről a következőket írja: „A nyálka, mely tejként ömlik szájából, az egész emberi testről lerágja a szőrt; a vele megnedvesített hely elveszíti színét és meghámlik. Valamennyi mérges állat között a szalamandrák a leggonoszabbak”. A XVIII. században egy asszony szalamandrahússal próbált beteg férjétől megszabadulni. A mérgezés nem sikerült, így az asszony is büntetlen maradt. Gyíkok, miután szalamandrát haraptak meg elpusztultak, ezzel szemben kutyák, pulykák és csirkék minden baj nélkül fogyasztották el egy kísérlet során a feldarabolt szalamandrát.

A szalamandráknak a békákhoz hasonlóan passzív mérgük van, amelynek az a szerepe, hogy elvegye a ragadozók „kedvét” az egyébként védtelen állatok elfogyasztásától. A szalamandrák, varangyok, levelibékák, unkák bőrében lévő mirigyek mind mérget izzad ki, de ezek legnagyobb része az emberre ártalmatlan. A szalamandrák bőrmirigyeinek váladékában található salamandrin és samandaridin hatása a kígyók mérgéhez lehet hasonló. Ezek a mérgek a bőrre és a szembe kerülve gyulladást okozhatnak. A véráramba kerülve azonban jóval veszélyesebbek – csaknem olyan hatásúak, mint a kígyómérgek.

A klímaváltozás miatt szárazabbá és melegebbé váló környezetünkben a szalamandra élettere is egyre jobban szűkül. Azonban a foltos szalamandrára leselkedő legfőbb veszélyt a világszerte több helyen felbukkanó szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans) jelenti, ami a kétéltűek globális kereskedelmén keresztül jutott el Európába. A kórokozó az állatok testfelületén elszaporodva fekélyeket okoz, és az állat rövid időn belül elpusztul. Magyarországon ez a betegség eddig nem jelent meg. A megelőzés és a kórokozó terjedésének megállítása érdekében 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae)  bármely fajának forgalmazása, tartása és tenyésztése. Ezen fajok 2017 júliusa előtt beszerzett egyedei életük végéig még megtarthatóak, de szaporításuk már illegálisnak minősül.

Fokozottan védett veszélyeztetett fajunk a Berni Egyezmény is oltalom alá helyezte.

 

                                                                                                                                             Ilosvay György


További képek »





Legfrissebb híreink, cikkeink

Személyi jövedelemadójának 1%-ával támogasson bennünket!
Személyi jövedelemadójának 1%-ával támogasson bennünket!
Amennyiben egyetért céljainkkal, kérjük segítse Ön is a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesületet adója 1%-ának felajánlásával! Magánszemélyként az idén is lehetősége van arra, hogy rendelkezzen az összevont adóalap után befizetett személyi jövedelemadója 1%-áról, amelyet legkésőbb 2019. május 20-áig az szja-bevallástól...
Tovább »
Az év fája 2019: a sajmeggy
Az év fája 2019: a sajmeggy
Idén a sajmeggyet (Prunus mahaleb) választották az év fájának, azaz e fajra irányulhat némileg több figyelem. Általában a sajmeggyet nem tartják különösebben számon sem természetvédelmi, sem erdészeti, sem erdei haszonvétel szempontjából, pedig mindhárom területen fontos szerepet tölt be....
Tovább »

Programajánló...

FELHÍVÁS általános iskolásoknak - Kis-Teleki-virág Vetélkedő, 2019.
FELHÍVÁS általános iskolásoknak - Kis-Teleki-virág Vetélkedő, 2019.
A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Interaktív Természetismereti Tudástára, a Teleki-Szováta Alapítvánnyal, valamint a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesülettel közösen 2019-ben nyolcadik alkalommal hirdeti meg általános iskolák számára az Erdély kultúrtörténetével és természeti értékeivel kapcsol...
Tovább »
"E-figyelő" akciónap szegeden
A CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a Fenntarthatóság Felé Egyesület és Magyar Természetvédők Szövetsége országos kampánya keretében akciónapot szervez az elektronikai eszközök környezeti és társadalmi hatásairól....
Tovább »

Keresés az oldalon


Terepi bázisok

Élménycentrum

Élménycentrum

Dátum, névnap

2019. augusztus 18., vasárnap
Ilona napja van

Galériaajánló

Retyezát, erdélyi túra 2019 Retyezát, erdélyi túra 2019

Aggteleki-karszt, csillagtúra 2019 Aggteleki-karszt, csillagtúra 2019

Természetismereti tábor Bugacon 2019 Természetismereti tábor Bugacon 2019

Ómassa juniális Ómassa juniális

Szicília Szicília


Videóajánló

A CSEMETE bemutatása A CSEMETE bemutatása

Egyesületünk 1987 óta végez természetvédelmi munkákat, szerver környezetvédelmi akciókat, gyerektáborokat, diákprogramok...

Horgásztábor 2008 Horgásztábor 2008

A résztvevők az Atkai-holtág partján megismerkedhetnek a vízi életközösségekkel, természet- és környezetvédelmi problémá...

CSEMETE Munkatábor :) CSEMETE Munkatábor :)

Dalmát tengerparton Dalmát tengerparton

CSEMETE Kék Túra CSEMETE Kék Túra

Másfélmillió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1926-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem...

Hírlevél, újdonságértesítő




Kövessen a Facebookon is


Minden jog fenntartva © 2015-2018
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület