Az év kétéltűje 2019: a foltos szalamandra

2019. január 30.
Az év kétéltűje 2019: a foltos szalamandra

A hazánkban előforduló kétéltűek közül ebben az évben egy olyan fajt választottak az év fajának, mellyel az alpesi gőtéhez, a gyepi békához, vagy a sárgahasú unkához hasonlóan nem találkozhatunk itt az Alföldön, így Szeged környékén sem. Persze aki aktívan részt vesz a CSEMETE Egyesület programjaiban az rátalálhat erre a rejtőzködő életmódú kis állatra a hegyvidéki kék túrák, vagy az erdélyi kirándulásaink során.

Annak ellenére, hogy a foltos szalamandra az egyik legnagyobb elterjedési területű európai farkos kétéltű, hazánkban csak az Északi-Középhegységben, a Kőszegi- és Soproni-hegységben, és az Őrségben fordul elő. Az 1970-es évek elején, mint szegedi biológia szakos hallgatók Szitta Tamás kollegámmal nem tudtuk megérteni, hogy a Dunántúli-Középhegységben miért nem él, azaz miért nincs adata – néhány, a terraristák által felelőtlenül szabadon engedett példányán kívül. Ezért elhatároztuk, hogy egy teljes nyarunkat arra fordítjuk, hogy elmegyünk a Bakonyba, s felkutatjuk az ottani – esetleges – élőhelyit. Igaz, hogy szalamandrát nem találtunk, de az alpesi gőték és a fali gyíkok előfordulási helyeinek bővítéséhez sikerült hozzájárulnunk. Bakonyi hiányának feltehetően az lehet az oka, hogy főleg forrástavakban és a lassú folyású hegyi patakok öblökkel tarkított, viszonylag hideg vizében szaporodik. Mivel lárvális fejlődésük viszonylag hosszú, akár öt hónapig is eltarthat – így a meleg és csapadékszegény nyarakon a bakonyi karszton ezek a folyó- és állóvizek kiszáradnak.

Érdekes a foltos szalamandra szaporodása is! Az egyetlen olyan hazai kétélűfajunk, amelyik nem petéket, hanem kopoltyús lárvákat rak le a márciusi-áprilisi tavaszi időszakban (belső megtermékenyítés). A petéből kikelő utódok akár nyolc hónapig is fejlődhetnek az anyaállat testében. Nagyobb egyedsűrűség esetén a lárvák gyorsabban fejlődnek, viszont az sem ritka, hogy lárvális állapotban vészelik át a telet a mélyebb vízrétegekbe húzódva. Ivararányuk ideálisnak mondható, hiszen a nőstények száma nagyjából megegyezik a hím példányok számával. Nem úgy, mint a barna varangyok esetében, ahol egy nőstényre akár 12 hím is juthat – így náluk nászidőszakban jelentős „párviadalokat” is megfigyelhetünk. A szalamandrák kifejlett példányai a szárazföldön, főleg a lombos erdők patak közeli élőhelyein élnek. Nappal kövek, mohapaplanok, korhadt fák alatt húzódik meg, s éjszaka jár vadászni főleg puhatestűekre. Lomha mozgását csapadékos napokon figyelhetjük meg, mert ilyenkor gyakran előbújnak rejtekükből.

A szalamandra magyar nevét a testén található nagy, élénksárga foltjairól kapta. Néha találkozhatunk olyan példányokkal is, melyek foltjai nem sárgák, hanem vörösek. Az ilyen tűzvörös egyedek száma a populáción belül alig éri el az 5%-ot. A németek és az angolok viszont „tűzszalamandrának” (feuer/fire salamander) nevezik ezt a fajt, na nem azért, mert ott több vörös foltú példány található. Ez a név a faj misztikus voltára vezethető vissza. A középkorban a szalamandráról azt tartották, hogy eloltja a tüzet. A tűzálló páncélszekrények sokáig „szalamander” cégjegyet viseltek, s a tűzoltókat is a szalamandrákhoz hasonlították. Az állítás képtelensége nyilvánvaló, de ezt a régi hiedelmet meg lehet magyarázni. Akkor, ha a szalamandrát izzó parázsra teszünk, bőrük mirigyeit a hőség fokozott váladéktermelésre ingerli. Rövid ideig azt a látszatot keltik, hogy a tűz nemhogy kiszárítaná, hanem ellenkezőleg: cseppfolyósítaná ezeket az állatokat. Plinius a római polihisztor és enciklopédista a következőket írja: „Ha a mágusok azon adata, hogy a szalamandra az egyetlen állat, mely a tüzet eloltja és így a tűzvészeknél igen jó szolgálatot tesz, igaz lenne, úgy Rómában már régóta tapasztalták volna azt”. A sors különös fintora, hogy i.sz. 79-ben Plinius is egy tűz, pontosabban a Vezúv kitörésének áldozatává vált. A Pompeii és Herculaneum pusztulását okozó tűzvészben lelte halálát, miután a természeti katasztrófa okát kutatva nem menekült el a helyszínről.

Kicsit ellentmondva korábbi állításomnak – volt olyan időszak, amikor a mi síkvidéki területünkön is nagy számban éltek szalamandrák. Magyarországon az égetett mészkövet a hegyekből az Alföldre (ahol olyan mészhiány volt, hogy a meszelt házak arra utaltak, hogy ott tehetős emberek élnek) szállító asszonyok mindig hoztak magukkal nedves rongyokba csomagolt szalamandrákat is, melyeknek a nádtetős házak gazdáinál nagy keletje volt. Az állatokat a nedves küszöb alá rakták, s úgy gondolták, hogy tűz esetén az égő tetőre dobva megmenthetik az épületüket (a tűz előbb-utóbb el is aludt, de a szalamandrák odavesztek). Csak ugye, a nedves küszöbalja nem tipikus élőhely számukra.

A szalamandrákkal kapcsolatos másik hiedelem az, hogy „mérgező” állatok. Plinius erről a következőket írja: „A nyálka, mely tejként ömlik szájából, az egész emberi testről lerágja a szőrt; a vele megnedvesített hely elveszíti színét és meghámlik. Valamennyi mérges állat között a szalamandrák a leggonoszabbak”. A XVIII. században egy asszony szalamandrahússal próbált beteg férjétől megszabadulni. A mérgezés nem sikerült, így az asszony is büntetlen maradt. Gyíkok, miután szalamandrát haraptak meg elpusztultak, ezzel szemben kutyák, pulykák és csirkék minden baj nélkül fogyasztották el egy kísérlet során a feldarabolt szalamandrát.

A szalamandráknak a békákhoz hasonlóan passzív mérgük van, amelynek az a szerepe, hogy elvegye a ragadozók „kedvét” az egyébként védtelen állatok elfogyasztásától. A szalamandrák, varangyok, levelibékák, unkák bőrében lévő mirigyek mind mérget izzad ki, de ezek legnagyobb része az emberre ártalmatlan. A szalamandrák bőrmirigyeinek váladékában található salamandrin és samandaridin hatása a kígyók mérgéhez lehet hasonló. Ezek a mérgek a bőrre és a szembe kerülve gyulladást okozhatnak. A véráramba kerülve azonban jóval veszélyesebbek – csaknem olyan hatásúak, mint a kígyómérgek.

A klímaváltozás miatt szárazabbá és melegebbé váló környezetünkben a szalamandra élettere is egyre jobban szűkül. Azonban a foltos szalamandrára leselkedő legfőbb veszélyt a világszerte több helyen felbukkanó szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans) jelenti, ami a kétéltűek globális kereskedelmén keresztül jutott el Európába. A kórokozó az állatok testfelületén elszaporodva fekélyeket okoz, és az állat rövid időn belül elpusztul. Magyarországon ez a betegség eddig nem jelent meg. A megelőzés és a kórokozó terjedésének megállítása érdekében 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae)  bármely fajának forgalmazása, tartása és tenyésztése. Ezen fajok 2017 júliusa előtt beszerzett egyedei életük végéig még megtarthatóak, de szaporításuk már illegálisnak minősül.

Fokozottan védett veszélyeztetett fajunk a Berni Egyezmény is oltalom alá helyezte.

 

                                                                                                                                             Ilosvay György


További képek »





Legfrissebb híreink, cikkeink

Az év hala 2019: a vörösszárnyú keszeg
Az év hala 2019: a vörösszárnyú keszeg
Az év halának megválasztását a Magyar Haltani Társaság koordinációjával szervezik meg, 2010 óta folytatva a hagyományt. 2019-ben az év halaként a vöröszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) került kiválasztásra, így idén e halfajra irányulhat kicsivel több figyelem....
Tovább »
Az év ásványa 2019: a galenit
Az év ásványa 2019: a galenit
A Magyarhoni Földtani Társulat 2015-ben indította el az „Az Év Ásványa” programot annak érdekében, hogy népszerűsítsék a földtudományokat és azon belül az ásványokat. A három jelöltet a Magyar Földtani Társulat Ásványtan-Geokémiai Szakosztályának vezetőssége állítja minden évben. A győztes internetes szavazáson keresztül kerül k...
Tovább »

Programajánló...

Természetismereti tábor Bugacon, 2019
Természetismereti tábor Bugacon, 2019
A CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület táborában a Kiskunsági Nemzeti Park és a Dél-Alföld természeti értékeivel, védett növény- és állatfajaival, a hagyományos tájhasználattal, az őshonos háziállat-fajtákkal, íjászattal, ősi mesterségekkel és játékokkal ismerkedhetnek meg a résztvevők....
Tovább »
Liget Futóverseny és Sportnap - meghívó
Liget Futóverseny és Sportnap - meghívó
A CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából Futóversenyt és Sportnapot szervez március 21-én a Szegedi Erzsébet Ligetben a „Zöld város kialakítása a Szegedi Ligetben” c. TOP-6.3.2-15-SG1-2016-00001 kódszámú projekt keretében. A rendezvényen résztvevők közül az 1-10 hel...
Tovább »

Keresés az oldalon


Terepi bázisok

Élménycentrum

Élménycentrum

Dátum, névnap

2019. április 21., vasárnap
Konrád napja van

Galériaajánló

Szováta, Teleki-tábor 2019 Szováta, Teleki-tábor 2019

A tavasz tizenhét pillanata A tavasz tizenhét pillanata

A vörösszárnyú keszeg A vörösszárnyú keszeg

A galenit A galenit

A mészkő A mészkő


Videóajánló

A CSEMETE bemutatása A CSEMETE bemutatása

Egyesületünk 1987 óta végez természetvédelmi munkákat, szerver környezetvédelmi akciókat, gyerektáborokat, diákprogramok...

Horgásztábor 2008 Horgásztábor 2008

A résztvevők az Atkai-holtág partján megismerkedhetnek a vízi életközösségekkel, természet- és környezetvédelmi problémá...

CSEMETE Munkatábor :) CSEMETE Munkatábor :)

Dalmát tengerparton Dalmát tengerparton

CSEMETE Kék Túra CSEMETE Kék Túra

Másfélmillió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1926-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem...

Hírlevél, újdonságértesítő




Zöld ovi, Ökoiskola

ökosuli

Kövessen a Facebookon is


Minden jog fenntartva © 2015-2018
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület