Az év kétéltűje 2019: a foltos szalamandra

2019. január 30.
Az év kétéltűje 2019: a foltos szalamandra

A hazánkban előforduló kétéltűek közül ebben az évben egy olyan fajt választottak az év fajának, mellyel az alpesi gőtéhez, a gyepi békához, vagy a sárgahasú unkához hasonlóan nem találkozhatunk itt az Alföldön, így Szeged környékén sem. Persze aki aktívan részt vesz a CSEMETE Egyesület programjaiban az rátalálhat erre a rejtőzködő életmódú kis állatra a hegyvidéki kék túrák, vagy az erdélyi kirándulásaink során.

Annak ellenére, hogy a foltos szalamandra az egyik legnagyobb elterjedési területű európai farkos kétéltű, hazánkban csak az Északi-Középhegységben, a Kőszegi- és Soproni-hegységben, és az Őrségben fordul elő. Az 1970-es évek elején, mint szegedi biológia szakos hallgatók Szitta Tamás kollegámmal nem tudtuk megérteni, hogy a Dunántúli-Középhegységben miért nem él, azaz miért nincs adata – néhány, a terraristák által felelőtlenül szabadon engedett példányán kívül. Ezért elhatároztuk, hogy egy teljes nyarunkat arra fordítjuk, hogy elmegyünk a Bakonyba, s felkutatjuk az ottani – esetleges – élőhelyit. Igaz, hogy szalamandrát nem találtunk, de az alpesi gőték és a fali gyíkok előfordulási helyeinek bővítéséhez sikerült hozzájárulnunk. Bakonyi hiányának feltehetően az lehet az oka, hogy főleg forrástavakban és a lassú folyású hegyi patakok öblökkel tarkított, viszonylag hideg vizében szaporodik. Mivel lárvális fejlődésük viszonylag hosszú, akár öt hónapig is eltarthat – így a meleg és csapadékszegény nyarakon a bakonyi karszton ezek a folyó- és állóvizek kiszáradnak.

Érdekes a foltos szalamandra szaporodása is! Az egyetlen olyan hazai kétélűfajunk, amelyik nem petéket, hanem kopoltyús lárvákat rak le a márciusi-áprilisi tavaszi időszakban (belső megtermékenyítés). A petéből kikelő utódok akár nyolc hónapig is fejlődhetnek az anyaállat testében. Nagyobb egyedsűrűség esetén a lárvák gyorsabban fejlődnek, viszont az sem ritka, hogy lárvális állapotban vészelik át a telet a mélyebb vízrétegekbe húzódva. Ivararányuk ideálisnak mondható, hiszen a nőstények száma nagyjából megegyezik a hím példányok számával. Nem úgy, mint a barna varangyok esetében, ahol egy nőstényre akár 12 hím is juthat – így náluk nászidőszakban jelentős „párviadalokat” is megfigyelhetünk. A szalamandrák kifejlett példányai a szárazföldön, főleg a lombos erdők patak közeli élőhelyein élnek. Nappal kövek, mohapaplanok, korhadt fák alatt húzódik meg, s éjszaka jár vadászni főleg puhatestűekre. Lomha mozgását csapadékos napokon figyelhetjük meg, mert ilyenkor gyakran előbújnak rejtekükből.

A szalamandra magyar nevét a testén található nagy, élénksárga foltjairól kapta. Néha találkozhatunk olyan példányokkal is, melyek foltjai nem sárgák, hanem vörösek. Az ilyen tűzvörös egyedek száma a populáción belül alig éri el az 5%-ot. A németek és az angolok viszont „tűzszalamandrának” (feuer/fire salamander) nevezik ezt a fajt, na nem azért, mert ott több vörös foltú példány található. Ez a név a faj misztikus voltára vezethető vissza. A középkorban a szalamandráról azt tartották, hogy eloltja a tüzet. A tűzálló páncélszekrények sokáig „szalamander” cégjegyet viseltek, s a tűzoltókat is a szalamandrákhoz hasonlították. Az állítás képtelensége nyilvánvaló, de ezt a régi hiedelmet meg lehet magyarázni. Akkor, ha a szalamandrát izzó parázsra teszünk, bőrük mirigyeit a hőség fokozott váladéktermelésre ingerli. Rövid ideig azt a látszatot keltik, hogy a tűz nemhogy kiszárítaná, hanem ellenkezőleg: cseppfolyósítaná ezeket az állatokat. Plinius a római polihisztor és enciklopédista a következőket írja: „Ha a mágusok azon adata, hogy a szalamandra az egyetlen állat, mely a tüzet eloltja és így a tűzvészeknél igen jó szolgálatot tesz, igaz lenne, úgy Rómában már régóta tapasztalták volna azt”. A sors különös fintora, hogy i.sz. 79-ben Plinius is egy tűz, pontosabban a Vezúv kitörésének áldozatává vált. A Pompeii és Herculaneum pusztulását okozó tűzvészben lelte halálát, miután a természeti katasztrófa okát kutatva nem menekült el a helyszínről.

Kicsit ellentmondva korábbi állításomnak – volt olyan időszak, amikor a mi síkvidéki területünkön is nagy számban éltek szalamandrák. Magyarországon az égetett mészkövet a hegyekből az Alföldre (ahol olyan mészhiány volt, hogy a meszelt házak arra utaltak, hogy ott tehetős emberek élnek) szállító asszonyok mindig hoztak magukkal nedves rongyokba csomagolt szalamandrákat is, melyeknek a nádtetős házak gazdáinál nagy keletje volt. Az állatokat a nedves küszöb alá rakták, s úgy gondolták, hogy tűz esetén az égő tetőre dobva megmenthetik az épületüket (a tűz előbb-utóbb el is aludt, de a szalamandrák odavesztek). Csak ugye, a nedves küszöbalja nem tipikus élőhely számukra.

A szalamandrákkal kapcsolatos másik hiedelem az, hogy „mérgező” állatok. Plinius erről a következőket írja: „A nyálka, mely tejként ömlik szájából, az egész emberi testről lerágja a szőrt; a vele megnedvesített hely elveszíti színét és meghámlik. Valamennyi mérges állat között a szalamandrák a leggonoszabbak”. A XVIII. században egy asszony szalamandrahússal próbált beteg férjétől megszabadulni. A mérgezés nem sikerült, így az asszony is büntetlen maradt. Gyíkok, miután szalamandrát haraptak meg elpusztultak, ezzel szemben kutyák, pulykák és csirkék minden baj nélkül fogyasztották el egy kísérlet során a feldarabolt szalamandrát.

A szalamandráknak a békákhoz hasonlóan passzív mérgük van, amelynek az a szerepe, hogy elvegye a ragadozók „kedvét” az egyébként védtelen állatok elfogyasztásától. A szalamandrák, varangyok, levelibékák, unkák bőrében lévő mirigyek mind mérget izzad ki, de ezek legnagyobb része az emberre ártalmatlan. A szalamandrák bőrmirigyeinek váladékában található salamandrin és samandaridin hatása a kígyók mérgéhez lehet hasonló. Ezek a mérgek a bőrre és a szembe kerülve gyulladást okozhatnak. A véráramba kerülve azonban jóval veszélyesebbek – csaknem olyan hatásúak, mint a kígyómérgek.

A klímaváltozás miatt szárazabbá és melegebbé váló környezetünkben a szalamandra élettere is egyre jobban szűkül. Azonban a foltos szalamandrára leselkedő legfőbb veszélyt a világszerte több helyen felbukkanó szalamandraevő kitridgomba (Batrachochytrium salamandrivorans) jelenti, ami a kétéltűek globális kereskedelmén keresztül jutott el Európába. A kórokozó az állatok testfelületén elszaporodva fekélyeket okoz, és az állat rövid időn belül elpusztul. Magyarországon ez a betegség eddig nem jelent meg. A megelőzés és a kórokozó terjedésének megállítása érdekében 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae)  bármely fajának forgalmazása, tartása és tenyésztése. Ezen fajok 2017 júliusa előtt beszerzett egyedei életük végéig még megtarthatóak, de szaporításuk már illegálisnak minősül.

Fokozottan védett veszélyeztetett fajunk a Berni Egyezmény is oltalom alá helyezte.

 

                                                                                                                                             Ilosvay György


További képek »





Legfrissebb híreink, cikkeink

Bugacon tetőzik a helyzet
Bugacon tetőzik a helyzet
A CSEMETE Bugaci Oktatóközpont felújítása fontos lépéshez érkezett, mondhatni tető alá került a projekt első része. Mindez persze nem ment simán, rengeteg áldozatos és izomlázító munka árán jutottunk el idáig, feladatunk nehezítették a netes rendelési felületek kusza ösvényei, minősített és minősíthetetlen kiszállítói, a mostoha...
Tovább »
Szabadon utazhatunk az uniós országokba, megszűnt a karantén
Szabadon utazhatunk az uniós országokba, megszűnt a karantén
A világjárvánnyal szembeni eredményes védekezés érdekében bevezetett rendkívüli jogrend végeztével változnak a határátlépésre vonatkozó szabályok is. Ennek értelmében éjféltől (azaz csütörtöktől) az Európai Unió tagállamainak állampolgárai, valamint a szerb, a svájci, a liechtensteini, a norvég és az izlandi állampolgárok szabad...
Tovább »

Programajánló...

Természetismereti tábor Bugacon, 2020
Természetismereti tábor Bugacon, 2020
A CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület táborában a Kiskunsági Nemzeti Park és a Dél-Alföld természeti értékeivel, védett növény- és állatfajaival, a hagyományos tájhasználattal, az őshonos háziállat-fajtákkal, íjászattal, ősi mesterségekkel és játékokkal ismerkedhetnek meg a résztvevők....
Tovább »
Borzont, erdélyi túra 2020
Borzont, erdélyi túra 2020
A túra során Borzont és környéke, a Görgényi-havasok, a Kelemen-havasok és a Csalhó látnivalóit járjuk végig csillagtúra-szerűen, természetvédelmi, történelmi, néprajzi és geológiai értékeket egyaránt érintve; elsősorban élményszerző jelleggel, kényelmesen teljesíthető gyalogtúrák keretében és személygépkocsikkal megoldva egyes ...
Tovább »

Keresés az oldalon


Terepi bázisok

Élménycentrum

Élménycentrum

Száz apró lépés

Dátum, névnap

2020. augusztus 06., csütörtök
Berta napja van

Galériaajánló

Mátrai csillagtúra 2020 Mátrai csillagtúra 2020

Bugaci Természetismereti tábor 2020 Bugaci Természetismereti tábor 2020

Bugaci Oktatóközpont felújítása Bugaci Oktatóközpont felújítása

Viráglátogatók 2020 Viráglátogatók 2020

Az év hüllője 2020: a keresztes vipera Az év hüllője 2020: a keresztes vipera


Videóajánló

A CSEMETE bemutatása A CSEMETE bemutatása

Egyesületünk 1987 óta végez természetvédelmi munkákat, szerver környezetvédelmi akciókat, gyerektáborokat, diákprogramok...

Horgásztábor 2008 Horgásztábor 2008

A résztvevők az Atkai-holtág partján megismerkedhetnek a vízi életközösségekkel, természet- és környezetvédelmi problémá...

CSEMETE Munkatábor :) CSEMETE Munkatábor :)

Dalmát tengerparton Dalmát tengerparton

CSEMETE Kék Túra CSEMETE Kék Túra

Másfélmillió lépés Európa szívében. Első leírása Országos Kék Út néven 1926-ból maradt fenn, a jelzés felfestése csaknem...

Hírlevél, újdonságértesítő




Kövessen a Facebookon is


Minden jog fenntartva © 2015-2020
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület