Bölcsők, bábok, bűvészhatalmak.
Most született, születő hallgat.
Mi szól, kiált - az is csak hallgat
szélén a világvégi dalnak.
Virágról lila méz lecseppen.
Cseng, csillog tücsök-énekekben.
Égtél már léten túli réten,
a kék fehér áramkörében,
van-ba, volt-ba, tükörláng lesz-be,
illatokba szerelmesedve?
Én gyakran szoktam arra járni
kisfiammal, arcát csodálni,
haját, szemét csak nézni egyre,
világába szerelmesedve.
Felettünk lassan csillagórák:
lüktető örökkévalóság.
Ma csillagod még szebbnek látom
piros hűségű csillagálom,
s bár meghalok gonosz mesében,
de ott, az égen túli réten,
fiam megy tovább, messze, messze,
új szépségbe szerelmesedve,
s a zászlós szélben csillagórák:
ébredő örökkévalóság.
Lelkes Miklós |
