Az utcán ördög-kenguruk
ugráltak nagy eső után –
feléjük botját rázta csak
kötelességből nagyapám.
Ő is tudta: ez mitsem ér.
…és tócsa itt és tócsa ott -
átúsztak rajtuk könnyedén
a vídám árnyékcsónakok
és felmosolygott az akác.
Minden akácnak lelke lett.
Kristálycsillagos levelek
messziről felémfénylenek.
Tükörben megyek könnyedén.
Kék élénkül a fák alatt.
Visszacsapódnak győztesen
rég elszállt bumeráng-szavak,
s nem különös, hogy ami múlt,
ami elbújt - most itt ragyog?
Szemekben szivárvány-időt
elérő árnyékcsónakok.
Egy furcsa táj lett az enyém!
Virágokon manóruhák.
Az élénkszemű gyík-szobor
élővé álmodja magát
s egymásbafut a nyár s az ősz,
egymásbafut, örvényt forog
és piros-sárga nagy vizén
perdülő árnyékcsónakok.
Lelkes Miklós |
