Idézetek A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda:
A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van c. könyvéből
Erőszaknélküliség: összhangban a természet törvényeivel
Az embernek tudnia kell, hogy a testen belüli élőlény nem pusztul el még akkor sem, ha a megtestesült élőlényt fegyver sebzi halálra. A szellemi lélek olyan parányi, hogy semmilyen anyagi fegyver sem képes elpusztítani, ahogyan az a következő versekből nyilvánvalóvá válik. Egy másik ok, ami miatt az élőlényt nem lehet megölni, hogy alapvető természete lelki. Amit megölnek - vagy amit megölhetnek - az csupán a test. Ez azonban ne bátorítson senkit sem a test elpusztítására. A védikus utasítás azt mondja, má himsyát sarvá bhútáni: soha ne alkalmazz erőszakot senki ellen. Az élőlény elpusztíthatatlanságának megértése az állatok mészárlására sem biztathat.
(2.fejezet 19. vers, magyarázat)
Minden élőlény a Legfelsőbb Úr fia, ezért Ő nem tűri el még egy hangya elpusztítását sem - mindenkinek meg kell fizetnie az ilyen tettért. Állatokat ölni pusztán a nyelv kielégítése érdekében a tudatlanság legdurvább formája. Az embernek nincs szüksége arra, hogy állatokat öljön, hiszen Isten számtalan finom eledellel ellátja. Ha valaki ennek ellenére húst eszik, akkor tudnunk kell, hogy a tudatlanság kötőerejének hatása alatt cselekszik, s rendkívül sötét jövő vár rá. Valamennyi állat közül a tehén elpusztítása a legnagyobb bűn, mert a tehén azzal, hogy tejet ad, nagy szolgálatot tesz az embereknekI A modern emberi társadalomban nem törődnek a lelki tudással, és támogatják a tehenek lemészárlását. Ebből megérthetjük, hogy az emberi társadalom rossz irányba fejlődik, és csak a saját pusztulása felé halad. Az a társadalom, amely úgy vezeti az ott élőket, hogy azok a következő életükben állatok legyenek, nem nevezhető emberi társadalomnak.
(14. fejezet 16-17 vers, magyarázat).
Ételek a kötőerők szerint
A jóság minőségében élők olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak, és örömmel töltik el a szívet.
A túlságosan keserű, túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély kötőerejében élők kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak.
A sötétség kötőerejében lévők az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás előtt több mint három órával főztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült.
(17. fejezet 8-10. vers)
Az étel feladata az élet meghosszabbítása, az elme tisztítása és a fizikai erő növelése. Ez az étel egyetlen szerepe. A kiváló szaktekintélyek a múltban kiválasztották azokat az ételeket, amelyek a legjobban elősegítik az egészség megőrzését és a hosszú életet. Ide sorolhatók a tejtermékek, a cukor, a rizs, a gabona, a gyümölcsök és a zöldségfélék. A jóság kötőerejében élők nagyon kedvelik az ilyen táplálékot. Egyes ételek, például a sült kukorica és a melasz önmagukban nem ízletesek, mégis finomak lehetnek, ha tejjel vagy más étellel együtt fogyasztjuk őket. Ekkor a jóság minőségébe tartoznak. Ezek az élelmiszerek tiszta természetűek; egészen mások, mint az olyan szennyezett dolgok, mint a hús és az alkohol. A nyolcadik versben említett zsíros ételnek semmi köze sincs az állatok mészárlásából származó zsiradékhoz. Az állati zsiradékot megkaphatjuk a legcsodálatosabb étel, a tej formájában is. A tej, a vaj, a sajt és a többi tejtermék úgy ad állati zsírt, hogy nem szükséges hozzá ártatlan teremtményeket elpusztítani. Csakis a barbár mentalitás vezethet efféle mészárláshoz. A szükséges állati zsiradék beszerzésének civilizált formája a tej fogyasztása. Az állatok mészárlása az emberi szint alatt álló fajokra jellemző. A felesborsó, a dál, a barnaliszt és a hasonló élelmiszerek a szükséges fehérjemennyiségről is gondoskodnak.
A szenvedély kötőerejében lévő keserű, túl sós, túlságosan fűszeres vagy túl sok erős paprikát tartalmazó ételek a gyomorban lévő nyálkát csökkentve fájdalmat okoznak, s betegségekhez vezetnek. A tudatlanság vagy sötétség kötőerejébe tartozó ételekre főként az jellemző, hogy nem frissek. Minden olyan étel, amit az elfogyasztás előtt három óránál régebben főztek (kivéve a prasádamot, vagyis az Úrnak felajánlott ételt) a sötétség kötőerejéhez tartozik. Az ilyen étel rothadó, ezért rossz szagot is áraszt, ami a tudatlanságban lévőket gyakran vonzza, ám a jóságban élő emberekben undort kelt.
(I) A legjobb eledel az Istenség Legfelsőbb Személyiségének felajánlott étel maradéka. A Legfelsőbb Úr azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy elfogadja az odaadással felajánlott, zöldségekből, lisztből és tejből készült ételeket. Patram puspam phalam tójam. Természetesen az odaadás és a szeretet az, amit az Istenség Legfelsőbb Személyisége leginkább elfogad. (I) Ha az ételt tisztává, mindenki számára ehetővé és ízletessé szeretnénk tenni, akkor fel kell ajánlanunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségének.
(17. fejezet 10. vers, magyarázat).
A legtisztább, felajánlott étel
Óh, Ardzsuna, nem lehet yogí az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.
(6. fejezet 16. vers) Semmi szükség arra, hogy az ember húst egyen, hiszen van elég gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tej a számára. A Bhagavad-gítá szerint ezek az egyszerű táplálékok tartoznak a jóság minőségébe. Húst csak a tudatlanság kötőerejében élő emberek fogyasztanak. Akik dohányoznak, alkoholt isznak, húst és olyan ételeket esznek, melyeket előtte nem ajánlottak fel Krisnának, szenvedni fognak bűnös tetteik visszahatásától, mert csak tisztátlan dolgokat esznek. Bhunydzsaté té tv agham pápá jé pacsantj átma-káranát. Aki érzékei elégedettsége érdekében eszik, vagy magának főz, s az ételét nem ajánlja fel Krisnának, az csak bűnt vesz magához. (I) A legjobb, ha valaki csupán a Krisnának felajánlott étel maradékait fogyasztja. Egy Krisna-tudatú ember nem fogyaszt olyan táplálékot, amit nem ajánlottak fel előtte Krisnának...
(6. fejezet 16. vers, magyarázat)
...a bhakták, a Krisna-tudatú emberek az ételüket először felajánlják Krisnának, és csak azután fogyasztják el. Ez a folyamat lelki táplálékot nyújt a testnek. Nemcsak megszabadítja a testet az előző bűnök visszahatásaitól, hanem ellenállóvá is teszi az anyagi természet minden szennyeződésével szemben. Egy járványos betegség esetén a fertőtlenítő oltóanyag megvédi az embert a ragályos betegségtől. A Visnunak felajánlott étel fogyasztása kellőképpen ellenállóvá tesz bennünket az anyagi vonzódással szemben, s aki ilyen ételt eszik, azt az Úr bhaktájának nevezik. A Krisna-tudatú ember tehát, aki csak Krisnának felajánlott ételt fogyaszt, képes elhárítani a múltban szerzett anyagi fertőzések visszahatásait, melyek gátolják fejlődését az önmegvalósítás útján.
(3. fejezet 14. vers, magyarázat)
Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.
(9. fejezet 26. vers)
Aki szereti Krisnát, az azt adja Neki, amit Ő akar, s nem ajánl fel olyat, amit Krisna nem akar. Így tehát húst, halat és tojást nem szabad felajánlanunk. Ha ezt akarta volna, megmondta volna. Ehelyett azonban egyértelműen azt kéri, hogy leveleket, gyümölcsöt, virágot és vizet adjunk Neki, s ha valaki ezeket ajánlja fel Neki, azt mondja, hogy "Én örömmel elfogadom azt". Ebből meg kell értenünk, hogy a húst, a halat és a tojást elutasítja. A zöldségeket, a gabona- és gyümölcsféléket, a tejtermékeket, valamint a vizet írja elő az emberek számára megfelelő táplálékként. Ezen kívül semmi mást nem ajánlhatunk fel Neki, mert nem fogadja el. Ha tehát más ételt ajánlunk fel, nem állunk a szeretetteljes odaadás szintjén.
A harmadik fejezet tizenharmadik versében Srí Krisna megmagyarázza, hogy akik fejlődni akarnak a lelki életben, s meg szeretnének szabadulni az anyagi kötelékektől, azok számára kizárólag az áldozat megtisztított maradékai jelentik a helyénvaló táplálékot. Ugyanebben a versben azt is hozzáteszi, hogy akik nem ajánlják fel ételüket, azok csak bűnt esznek - más szóval minden egyes falattal egyre jobban az anyagi természet útvesztőjébe bonyolódnak. Ha azonban valaki egyszerű, finom vegetáriánus ételeket főz, amit leborulva felajánl az Úr Krisna képe vagy múrtija előtt, kérve Őt, hogy fogadja el szerény ajánlatát, az segíti majd, hogy biztos fejlődést érjen el a lelki életben, a test megtisztításában, és a finom agyszövetek teremtésében, melyek tiszta gondolkodást eredményeznek. A legfontosabb az, hogy a felajánlást szeretet hassa át. Krisna a tulajdonosa mindennek, ezért Neki nincs szüksége ételre. Ám attól, aki így akar a kedvében járni, mégis elfogadja a felajánlást. Az étel készítésében, tálalásában és felajánlásában tehát a Krisna iránti szeretet a legfontosabb tényező... A felajánlás esetében Krisna hallja, amint a bhakta szeretetteljes szavakkal kínálja Neki az ételt, s ez a hallás teljesen ugyanaz, mintha enne, s megkóstolná az ételt. Ezt a gondolatot nagyon fontos kihangsúlyoznunk: Ő abszolút, ezért hallása teljesen azonos evésével és ízlelésével.
(9. fejezet 26. vers, magyarázat)
(krisna) |
