a feketerigók földjén majd átölellek
ott lesz a püspök is: a fehérsüvegű
ha üvegországban kibújik az este
hová szaladnak azok a felnagyuló és vékonyodó árnyak?
az évekből ahol sokat nevettünk
s a bohóckirálynak tapsoltunk csak újra
hová jutunk el?
a fenyőket nézem
fehérsüvegű püspök ül az égen
s tüskés bokroknak lelkével rokon
sündisznó mozog
mosolyod csak sejtem
érzed-e most a nagy fák erejét?
hosszú tollát a szélsebes madárnak?
kisimult ívét a szélsebes madárnak?
/ a szeme forog - csöpp ezüstkerék /
rigók utáni csendben átölellek
egy szó se kell csak érezd most a tájat
a kőarcú vallomások tetőin
túl más a szépség
gombákra hullt virágok
íve feszül a szélsebes madárnak
