S még egy rövid ideig zöld is marad minden erdő. Épp ez az október eleji időszak az, amikor az erdők zöldjét lassan átszínezi az ősz, s amikor már elég csapadék hullott, elegendő hideg éjjel és langymeleg nappal követte egymást ahhoz, hogy beinduljon az őszi gombaszezon. Ennek hírére mi is beindultunk, s egy röpke látogatás erejéig fölmértük az aktuális kínálatot.

Sajnos a gyűjtőút fő céljának tekintett sötét trombitagomba a Bükkben a kirándulás idejéig még nem szedte össze magát eléggé, így mi se sokat szedhettünk belőle… Az avarban itt-ott elszórtan megbúvó kis csoportocskák bizonyították, hogy megindult ugyan a gombák előtörése, ám valószínűleg épp akkor érte őket a szeptember első felében domináló szokatlanul száraz és magas hőmérsékletű időjárás. Trombitagombáink alig néhány centiméteres korukban máris múmiává váltak, s szinte odasültek a talajhoz. Pedig e faj különösen értékes fűszergomba, s normál esetben aromáját még csak fokozza a szárítva, aszalva tartósítás. Ehhez képest amiket most leltünk, nem csupán kicsikék voltak, de kifejezetten dohos, rossz szagúak is.

A kellemetlen szagokhoz aktívan hozzájárult a fák alatt helyenként megbújó erdei szömörcsögök aromája is. A szömörcsögök külcsínre a kucsmagombákra hajaznak, de épeszű embernek eszébe nem jutna belekóstolni egyikbe sem – tekintve hogy e gombák spóráikat döglegyek lábára ragasztva terjesztik, el lehet képzelni milyen jellegű csalogató illatot vetnek be ennek érdekében. Most is sikerült lencsevégre kapni, amint a dögszagra gerjedő legyek megjárják az egyik gomba minden zegét-zugát. S ha már a kompromittáló dolgoknál tartunk, tény és való hogy e gomba népi elnevezése – nomen est omen – „kutyafaszagomba”, amellyel tulajdonképpen már meg is határoztuk, milyen alkati sajátossággal bírnak kis büdös barátaink.

A sok avarban gázolás nyomán így hát nem sok ehető gombára leltünk, némi galambgombák próbálkoztak, de ezekből is legnagyobb számban az amúgy ehetetlen szenesedő galambgomba jelent meg. E faj teljesen komolyan gondolja a szenesedést, érett állapotban ugyanis amúgy is meglehetősen ruganyos húsa még ridegebbé válik, gonosz sötét színt vesz fel, s végső állapotában olybá tűnik, mintha egy estécskén át túl közel ült volna a tábortűzhöz. E mellett még igényüket jelezték a fényre némi fakógombák, döggombák és vénséges vén légyölő galócák is, amelyek már oly avíttak voltak, hogy – stílszerűen szólva – egy legyet se tudtak volna agyoncsapni… összeségében úgy egy tucat gombafajt találtunk rövid kétórás sétánk alatt, s a késő nyári-kora őszi szokatlan hőséggel járó időjárás mind igen megviselte.

Azóta persze elmúlt már egy-két hét, s valamennyien tapasztalhattuk, mekkorát fordult a Kárpát-medence klímája rövid idő alatt. A szeptember közepétől kezdődő esős hetek és hideg éjszakák kifejezetten jó tettek a gombaállománynak, amennyiben hatásukra észrevehették a földben tekergő hifafonalak: itt az ősz, immár végérvényesen. Ha ma kitekintünk az ablakon, újabb pozitív jelként már kellemesen meleg nappalokat láthatunk, ami pedig a talaj felső rétegében tárolt megfelelő mennyiségű vízzel együtt bőséges gombásznapokat ígérnek. Akár az Alföldön, akár a hegyek közt látunk viszont neki a gombagyűjtésnek, három dolgot sose feledjünk: 1. Hazánkban is találhatók immár védett fajok, amelyek oltalmáról a Magyar Közlönyből, vagy a KVVM honlapjáról tájékozódhatunk. 2. A gombák, mint erdei termények gyűjthető mennyiségéről külön rendelkezik az erdővédelmi törvény; de még ha nem is így lenne, íratlan gombásszabályok a termőhely védelme és a gyűjtés etikus, azaz nem rablógazdálkodó módja. 3. Elfogyasztásuk előtt még rutinos gombászként is érdemes szakemberrel megvizsgáltatnunk zsákmányunkat, különös tekintettel arra, hogy korunk felborult klímája nyomán egyre újabb, balkáni és illír fajok is megjelennek erdeinkben, illetve a honos gombafajok megjelenési idejében is megfigyelhető némi kaotikussá válás.

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető