Montenegro az Adria gyöngyszeme és a fekete hegyek országa! Montenegróban, ebben a pici országban olyan természeti kincsek vannak, melyeket sehol nem találhatunk meg Európában, de egyedülállóak a világon is.

„Elképzelhető, hogy az Isten igencsak ajándékozó kedvében volt, amikor Montenegrót teremtette meg, mert igencsak kicsi területen minden kreativitását latba vetette. 13 812 km2 területen vár ránk a legérdekesebb kontraszt, ami csak létezik.”

Kedves Környezettudatosan Élő Honfitársam!

Engedd meg, hogy elmeséljem idei nyaralásom egyik tanulságos élményét. Úti cél Montenegró – Ulcinj városa, augusztus közepén (főszezon). Indulás előtt több útikönyvet végigolvastunk annak érdekében, hogy minél többet tudjunk meg az adott országról. Persze mind beszámolt annak szépségéről, és ezzel a legnagyobb mértékben egyetértek. A hegyek zöld fái és a völgyekben megbúvó patakok kékje leírhatatlan szépségű. De sajnos egy országot nemcsak a fák és a felhők alapján ítélünk meg, s erről egyik útikönyvben sem találtunk leírást. A kirándulások, városi séták alatt szomorúan tapasztaltuk, hogy Montenegróban a legkevesebb figyelem jut környezetvédelemre, és egyáltalán arra, hogy a helyi lakosok igényesen megóvják akár saját környezetüket.

Az élelmiszerbolt oldalánál ledobált mindenféle élelmiszertől származó hulladék a 40 fokban már-már erjedésnek indult illatától bódult hangulatban indultunk neki a városnak. Naivan azt hittünk, hogy ennél rosszabb már biztos nem lesz, de lett. Sajnos ez a mentalitás érvényes a helyi lakosokra. A kis sikátorokban képet kaphatunk a helyiek fogyasztói szokásairól, értve ez alatt a 3 hónapos kortól használatos pelenkát, alkoholos üveget (persze üresen), és nem utolsó sorban divatcikkeket (alsó- és felsőruházatot egyaránt). A partra leérve a helyzet még inkább siralmas volt. A hatalmas embertömeg este elvonult, és a szemétszőnyeg látványa, ami ott maradt, túl tett bármilyen kézügyességgel készített perzsaszőnyeg színvilágán. Valami mozgolódás látszott a strand szélén… talán szedik a szemetet? Nos, hát valami olyasmi. Jött egy nagy kotrógép és egy kupacba gyűjtötte. Elég szép kis hegyecske lett belőle. Majd fordult a gép, és elsimította a homokot, hogy holnap újabb szemétszőnyeget termeljünk. Mi, EMBEREK. Hogy mi lett a hegyecske sorsa, nem tudom… illetve akkor még nem tudtam, most már tudom:

A zöld lankák és a kék ég alatt elrejtve egy füstölgő hegyoldalra lettünk figyelmesek… Hát innen van Montenegró szépsége? Erről szólnak a szép útleírások? A fenti idézetre visszatérve, nem hiszem, hogy Isten kreativitása erre is kiterjedt volna, vagy itt jelentkezik az a kontraszt, amiről szó van? A látvány mindenesetre elszomorító. De mit gondoljon egy civilizált európai országból jött környezettudatosságra nevelt ember, aki szombaton szemetet szed a Tisza-parton? Talán azt, hogy ezeknek az embereknek is meg kellene tanítani vagy mutatni.

A nyaralás alkalmával több ehhez hasonló kérdés is megfogalmazódott bennem. Válaszokat egyelőre nem találtam, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Az első, hogy miért éri meg felvinni a hegyoldalra a szemetet? Nem is beszélve arról, mi történik akkor, ha elindul ez a hatalmas szeméttömeg és a (még) szép Adriai-tengerben köt ki? És a végét sajnos mindenki el tudja képzelni. Az utcákat járva további kérdéseket fogalmaztam meg magamban. Gondoltam, arra hogy leírom őket, de inkább megmutatom képen. És mindenki megfogalmazza a saját maga kérdéseit.
A kép nem ferde, a „ház” viszont igen.

Az már az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem értem, miért euró az ország hivatalos fizetési eszköze. De talán még egyszer el kellene olvasnom az útikönyveket. Persze tudtuk, hogy nagyon fiatal állam és még nagyon sokat kell tanulnia, tőlünk, európaiaktól. És igen, most büszkén írom le. Európai vagyok, akire furcsán néztek, mert hurcolássza magával az üres ásványvizes flakont, és nem dobja bele a tengerbe. Mert miért is dobnám? Ti sem dobnátok bele, ugye?

Ács Mónika