Dátum: 2008. aug. 18., hétfő - 14:07, Módosítva: 2008. aug. 19., kedd - 21:28 Szerkesztette: CSEMETE, Nyomtatási kép
Idén hatodik alkalommal rendezte meg a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület nyári kerékpáros táborát. A túra során az Aggteleki Nemzeti Park várait, természetvédelmi területeit, barlangjait, tavait kerestük fel, mely során megismertük az itt élők szokásait, hagyományait.
Szinte abban a pillanatban elkezdett esni az eső, amikor megérkeztünk a hegyek lábához. Az eső által kellemesen lehűtött levegő azonnali tekerésre késztetett minket, ...
... így nekivágtunk a környék földútjainak, azaz csak egynek, és azon nyomban el is akasztott bennünket a vendégmarasztaló vörös színű sár. Ki tolta, ki vitte a drótszamarát a vállán a Tornanádaska Bódvaszilas közötti úttalan utakon. A sárdagasztás csupán a megáradt patakokon való átkelések szakították meg néhányszor. Bódvaszilason a helyi lakosok nem rejtették véka alá a véleményüket a hegyi kerékpározásról, valamint az általunk az útra felhordott sárról. Rudi barátommal gyorsan megértették hogy, ha nem húzunk el azonnal, könnyen gerinctájéki élményben részesítik egy vasvillával. A helyiek vendégszeretetétől teljesen meghatódva tekertünk vissza Komjátiba, kollektív bringatakarításra.
A második nap átkerekeztünk a szomszédos Szlovákiában található Torna várához. A település fölé magasodó vár így romjaiban is fenséges látványt nyújt. A keskeny ösvényen kerékpárral várba feljutni kevésbé volt fenséges, azonban a kilátás mindenkit kárpótolt. A szigetként kiemelkedő várhelyről fantasztikus panoráma nyílik az Aggteleki és a Szlovák Karszt hegyeire, valamint a település határában található tóra, ahogy a település fölé magasodik.
Hazafelé Hídvégardó érintésével feltekertünk Becskeházára, majd bringáinkat Komjáti felé fordítva Bódvalenke érintésével hazatekertünk. Az első komolyabb lejtőn ki is próbáltuk milyen a tekerés 50 km/h felett. A lejtő okozta eufóriát gyorsan feledtette velünk a síkon a folyamatos szembeszél.
Harmadik nap felkerestük Szögliget érintésével Szádvárt, majd a vár meghódítását követően felkerestük a Horti Miklós által kitelepíttetett Derenk romközséget. Az 1942-1944 közt kitelepített településre ma már csupán az egykori házak helyén álló törmelékkupacok ,valamint a település egykori iskolájának helyreállított épülete emlékeztet. Az egykor itt élő 600 embert a II. Világháború alatt telepítették szét a környező településekre, hogy medvevadász területet hozzanak létre a kormányzó számára.
Negyedik nap egész nap szakadt az eső. Délelőtt a Vörös tavi bejárattól túráztunk Jósvafőre a Baradla barlangban. A barlangtúrát követően egy kiadósat ebédeltünk és délután a Bódvarákó mellett található Esztramos hegyet ,valamint a gyomrában található Rákóczi barlangot látogattuk meg. A pici ,ám annál különlegesebb Rákóczi barlang azonnal tetszést váltott ki mindannyiunkból. A Baradla monumentális méreteivel ellentétben itt a díszítettségen volt a hangsúly. Ez a pici barlang tengernyi csodát rejtett számunkra.
Túránk ötödik napján mindenki megismerhette vízhatlan ruházatának képességeit. Sajnos 2 fő ruházata kivételével semmire sem volt használható a zsákok aljáról előkerült felszerelés. Így az aznapra betervezett szakasz helyett ellátogattunk a közeli Tolnabarakonyra. Az út rövid volt ám annál nedvesebb. Hazaértünkre nem volt száraz ruhadarab senkin. A túra helyett felaprítottuk a ház mögött hagyott tüzelőt és begyújtottunk a ruhaszárító kötelekkel feldíszített szobában. A nap hátralévő részében társasjátékkal, a felszerelés karbantartásával ütöttük el az időt.
A hatodik nap reggelére már újra száraz volt minden felszerelésünk, újra útnak indulhattunk. Délelőtt Szin érintésével Szelcepusztára tekertünk fel, ahol a nemzeti park pihenőházától kirándultunk egy kicsit. Sajnos csak tényleg kicsit, ugyanis a korábbi rossz tapasztalatokból okulva senki nem akarta elhagyni a száraz aszfaltot. A lelkesebbek a bringákat hátrahagyva gyalog vágtak neki a hegynek. Szelcepusztáról a jó útnak és a fantasztikus lejtőszögnek köszönhetően 60 km/h feletti sebességgel ereszkedtünk vissza a Jósva patak völgyébe. Egy túrázótársunk 78 km/h sebességével új gyorsasági rekordot állított fel kerékpártúránk történetében.
Sajnos a sebesség azzal a kellemetlen ténnyel járt, hogy a táj szépségei helyett kizárólag azt a pici 3 méter széles aszfaltcsíkot látta, amin haladtunk:(
A hetedik nap az Úr is és mi is megpihentünk. Vasparipáink a tetőcsomagtartóra rögzítettük, és Aggtelekről Jósvafőre gyalogoltunk át a Baradla barlang föld alatti világában. A barlang kiépített és kiépítetlen részei rejtette csodák mindannyiunkat elbűvöltek. A hat órányi séta után fáradtan, de élményekben gazdagon jutottunk fel a felszínre. A túrát követően a helyi kempingben elköltöttük utolsó, kései ebédünk, és hazaindultunk Szegedre.
Idén hatodik alkalommal rendezte meg a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület nyári kerékpáros táborát. A túra során az Aggteleki Nemzeti Park várait, természetvédelmi területeit, barlangjait, tavait kerestük fel, mely során megismertük az itt élők szokásait, hagyományait.
... így nekivágtunk a környék földútjainak, azaz csak egynek, és azon nyomban el is akasztott bennünket a vendégmarasztaló vörös színű sár. Ki tolta, ki vitte a drótszamarát a vállán a Tornanádaska Bódvaszilas közötti úttalan utakon. A sárdagasztás csupán a megáradt patakokon való átkelések szakították meg néhányszor. Bódvaszilason a helyi lakosok nem rejtették véka alá a véleményüket a hegyi kerékpározásról, valamint az általunk az útra felhordott sárról. Rudi barátommal gyorsan megértették hogy, ha nem húzunk el azonnal, könnyen gerinctájéki élményben részesítik egy vasvillával. A helyiek vendégszeretetétől teljesen meghatódva tekertünk vissza Komjátiba, kollektív bringatakarításra.
Harmadik nap felkerestük Szögliget érintésével Szádvárt, majd a vár meghódítását követően felkerestük a Horti Miklós által kitelepíttetett Derenk romközséget. Az 1942-1944 közt kitelepített településre ma már csupán az egykori házak helyén álló törmelékkupacok ,valamint a település egykori iskolájának helyreállított épülete emlékeztet. Az egykor itt élő 600 embert a II. Világháború alatt telepítették szét a környező településekre, hogy medvevadász területet hozzanak létre a kormányzó számára.
Negyedik nap egész nap szakadt az eső. Délelőtt a Vörös tavi bejárattól túráztunk Jósvafőre a Baradla barlangban. A barlangtúrát követően egy kiadósat ebédeltünk és délután a Bódvarákó mellett található Esztramos hegyet ,valamint a gyomrában található Rákóczi barlangot látogattuk meg. A pici ,ám annál különlegesebb Rákóczi barlang azonnal tetszést váltott ki mindannyiunkból. A Baradla monumentális méreteivel ellentétben itt a díszítettségen volt a hangsúly. Ez a pici barlang tengernyi csodát rejtett számunkra.
Túránk ötödik napján mindenki megismerhette vízhatlan ruházatának képességeit. Sajnos 2 fő ruházata kivételével semmire sem volt használható a zsákok aljáról előkerült felszerelés. Így az aznapra betervezett szakasz helyett ellátogattunk a közeli Tolnabarakonyra. Az út rövid volt ám annál nedvesebb. Hazaértünkre nem volt száraz ruhadarab senkin. A túra helyett felaprítottuk a ház mögött hagyott tüzelőt és begyújtottunk a ruhaszárító kötelekkel feldíszített szobában. A nap hátralévő részében társasjátékkal, a felszerelés karbantartásával ütöttük el az időt.
A hatodik nap reggelére már újra száraz volt minden felszerelésünk, újra útnak indulhattunk. Délelőtt Szin érintésével Szelcepusztára tekertünk fel, ahol a nemzeti park pihenőházától kirándultunk egy kicsit. Sajnos csak tényleg kicsit, ugyanis a korábbi rossz tapasztalatokból okulva senki nem akarta elhagyni a száraz aszfaltot. A lelkesebbek a bringákat hátrahagyva gyalog vágtak neki a hegynek. Szelcepusztáról a jó útnak és a fantasztikus lejtőszögnek köszönhetően 60 km/h feletti sebességgel ereszkedtünk vissza a Jósva patak völgyébe. Egy túrázótársunk 78 km/h sebességével új gyorsasági rekordot állított fel kerékpártúránk történetében.
Sajnos a sebesség azzal a kellemetlen ténnyel járt, hogy a táj szépségei helyett kizárólag azt a pici 3 méter széles aszfaltcsíkot látta, amin haladtunk:(
