Október közeledtével, a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület Környezeti Tanácsadó irodáját egyre gyakrabban hívják ki a telelő helyet kereső (és találó) denevérekkel kapcsolatban. A sokak számára nem kívánatos bérlők ügyében ez a legsűrűbb időszak, de gyakorlatilag egész évben van mit tenni az állatok védelme érdekében.

Az állatok a tél közeledtével (szeptembertől októberig), a számukra alkalmas telelőhely felkutatása során, jobb híján az emberi építményekben találnak megfelelő alvóhelyet. Ezek elsősorban elhagyott padlásterek, redőnyök, a falak repedései, valamint a még fel nem újított panelok rései, repedései. A lakosság elsősorban az állatok hangja és ürüléke miatt, és egyes helyzetekben jellegzetes szagukra tesz panaszt.
A denevérek számára az aktív periódusnak az áprilistól, október végig terjedő időszak tekinthető. Ilyenkor az egyedek többsége odvas fák, denevérodúk és építmények kevésbé feltűnő szegleteiben tanyázik. Szeptembertől már elkezdik keresni a teleléshez alkalmas helyeket. A természetes „alvóhelyek” nagyszámú csökkenése miatt sok fajuk az emberi építményekhez alkalmazkodott. A leggyakoribb lakótársunk a korai denevér /Nyctalus noctula/, ami az európai fajok között nagy termetűnek tekinthető, az egész testét vörösesbarna színű, selymes bunda borítja. Szeged környékén még gyakori a kései- /Eptesicus serotimus/ és a törpedenevér /Pipistrellus pipistrellus/, mint „panellakók”.
A denevérek már 2-3 ujjnyi vastag résen is beférnek, és akár több métert is másznak a falak repedései, rései között, míg meg nem találják a számukra megfelelő helyet. Az ilyen rések könnyen felismerhetőek az állatok odadörgölőzésétől származó sárgás, zsíros szélükről. Ezeket az épületeket azért is részesítik előnyben, mert ezekben a számukra ideális, állandó hőmérséklet van jelen, ami telelésükkor 4-5 C°-t jelent.
Amikor a jelenlétükre fény derül, gyakori probléma, hogy a lakók elkezdik addig zavarni az állatokat, amíg el nem repülnek. De ez a fajta zaklatás, a telelésre való készülődés miatt sokszor az ottani kolónia teljes pusztulását is okozhatja; ugyanis ebben az időszakban az állatok - ha találnak is új, telelésre alkalmas helyet - az elhasznált tartalékok miatt nem biztos, hogy megérik a tavaszt. Szélsőséges eset amikor chemotox-szal fújják le őket, ami - a szándék természetvédelmi törvényt sértő voltán túl - egyrészt zavarja az állatokat, másrészt értelmetlen, ugyanis a szer melegvérű élőlényekre nem hat.
A egyesületünk szakemberei ilyenkor, elsősorban este (amikor az állatok aktívak, és „házon kívül” vannak), szemügyre veszik a helyszínt. Ha meggyőződtek róla, hogy egyetlen állat sincs bent, betömködik azokat a réseket, ahol az állatok közlekednek; papírfecnivel, vagy rongyal, hogy később ne tudjanak visszamászni (sohasem purhabbal, mert abba könnyen beleragadnak, vagy a szárnyukra tapadva röpkétlenné válnak, és az pusztulásokhoz vezet!).
Ha már a telelés olyan fázisánál tartanak, hogy nem repülnek ki, célszerű békén hagyni őket. Ha téli álomba merülnek, (ilyenkor bármilyen zavaró hatás a vesztüket okozhatja) már úgyis csendesebbek, és kevesebb ürüléket is hagynak maguk után, tavasszal, pedig egyébként is kirepülnek nyári helyükre.

Hazánkban az egyik legkorábban védetté nyilvánítót emlős csoportok egyike (1901), eszmei értékük 10.000 Ft-tól kezdődik és elérheti a 200.000 Ft-ot is! Az állatokat megfogni, vagy zavarni szigorúan tilos. Ha jelenlétük nem kívánatos, célszerű területileg érintett szakembereket kihívni állatkertektől, vagy ezzel foglalkozó civil szervezetektől.

Illés Gábor
Környezeti nevelési előadó