 Idén a CSEMETE Kék túrájának csapata a Gerecsét vette célba. Ez alatt a kilenc nap alatt nagyon jól összekovácsolódtak az addig egymásnak ismeretlen emberek, és lehet, hogy életre szóló barátságok is szövődtek aközben, hogy sok szép természeti, és az előző évezredben - emberi kéz által - formált kincseket láthattunk. Nagyszerű volt látni az emberekben a segítőkészséget, amit lehet, hogy a „vagány városi életben” nem vélünk felfedezni; de amikor a természetben magunkra kell hagyatkoznunk, látszik, mindenkiben ott van az ösztön, hogy segítsünk egymásnak...
 Mert amikor nincsenek gépek, és nem vagyunk körülvéve elektromos „kütyükkel”, csak a két kezünk munkájára hagyatkozhatunk, rájöttem arra, hogy mennyivel jobb, ha nem az anyagiak, és a társadalomnak való megfelelés a legfontosabb, hanem a barátság, a szeretet, az egymásba vetett bizalom... Igen, úgy gondolom, hogy ezek az értékek felerősödtek bennem. Amikor a vonatról leszállva elkezdtünk menetelni, mindenki arcán látszott a küzdelem és a magunkkal való harc, mialatt megtettük az első kilométereket, és meghódítottuk az első csúcsokat, (amik nem is biztos, hogy magasabbak voltak ötszáz méternél, de nekünk ez győzelem volt), legyőztük a saját akaratunkat, és beláttuk mi mindenre képesek vagyunk, és azt, hogy nem szabad feladni.
 Nekem ez volt a második Kék túrám, és biztos vagyok benne, hogy amíg lesz, addig menni is fogok mindig. Összesen ez alatt a kilenc nap alatt mennyi mindent tanultam és mennyi minden érdekes dolgot láttam! Például voltunk egy kis eldugott barlangban - Büdös-lyuk - ahol gondolkodóba estem, hogy mennyi millió hasonló természeti csodával van tele a világ! Ezekre vigyáznunk kell, és tisztelnünk kell a természet erejét! Amikor út közben haladtunk és különböző gyógynövényeket, gombákat, és bogarakat láttunk, amiket nem mindenhol csodálhatunk meg, vagy amikor egerészölyvek köröztek a fejünk felett, és a hegyből fakadó forrás vizét ittuk, akkor bennem az az érzés volt, hogy ennek a kalandnak soha ne legyen vége.
 Az útközben szedett gombákból, gyógynövényekből - szakértők alapos vizsgálata után - sült gombát és teát készítettünk, melyeket a tábortűz mellett elfogyasztottunk és megbeszéltük az aznapi élményeket és a látottakat. Mikor utoljára állítottuk fel a sátrakat, már éreztünk egyfajta ürességet, és azon gondolkodtunk, hogy amikor haza érünk, mi lesz velünk és mi lesz a többiekkel a szürke hétköznapokban. A vonaton ülve láttuk a csúcsokat, amiken áthaladtunk olykor-olykor nehezen küzdve, a vonat pedig csak elsuhant. Ekkor egyfajta örömet és bánatot is éreztem, mert rossz volt itt hagyni e csodás tájat, de egyben boldogság is, hogy végigcsináltuk és büszkék voltunk magunkra.
 Remélem, még sokáig túrázhatok a CSEMETÉ-vel, és még több élménnyel gazdagodhatom!
Molnár Róbert (13 éves túrázó) élményei
A cikk további képei <<< |
„Idén a CSEMETE Kék túrájának csapata a Gerecsét vette célba. /…/ Nekem ez volt a második Kék túrám, és biztos vagyok benne, hogy amíg lesz, addig menni is fogok mindig. Összesen ez alatt a kilenc nap alatt mennyi mindent tanultam és mennyi minden érdekes dolgot láttam!”