Szépül a bugaci tanyánk

Mi kérem megszívleltük az óvodában is már hallott tücsök és a hangya meséjét, levontuk a következtetéseket, analizáltunk; aztán arra jutottunk, hogy ha jön a tél, bizony föl kell készülni, raktározni kell. Jó, mondjuk nem érdemest ezt sem mindjárt csak úgy, Hübele Balázs módjára, mondhatni ötletszerűen, ahogy jólesik, meg kell azt tervezni. Így a Bugaci Oktatóközpont régi épületének felújítási munkálataiba is beleterveztünk egy kamraalakítást, ami az eddig rendelkezésre álló teret jelentősen megnöveli.

Merthogy kamrát sem csak úgy, ész nélkül csinál az emberfia. Szétnéztünk, és meg kellett állapítanunk, az Oktatóközpont rendelkezésre álló helysége teljességgel összeférhetetlen az Európai Uniós alapelvekkel, azazhogy nem kompatíbilis. Imitt egy kis egérpiszok, amott egy százhatvan centire beállított szemöldökfa (jómagam is otthagytam rajta vagy háromtucatszor a szemöldökömet – lehet, hogy az ajtótok ezen részét pont ezért hívják „szemöldökfának”?), meg a szellőzés teljes hiánya… Nyaranta a hűtők úgy felfűtötték, hogy fagyosabb hajnalokon ide járhatott melegedni, akinek a sátorban kevés takaró jutott.

No, ez tűrhetetlen – állapítottuk meg – itt tenni kell! A gondolatot tett követte, mert hát a tett halála az okoskodás, s a tavaly lefektetett nagyon masszív alapra hozzákezdtünk felhúzni egy új, egy szebb és jobb kamrát. A belső alapterületet úgy választottuk, hogy megférjen itt valamennyi hűtő, fagyasztó, élelmiszertároló polcok és előkészítő felületek. Gondoskodtunk az alsó szigetelésről, valamint a megfelelő ablakméretről is – a sors iróniája, hogy tanyánkon talán a legnagyobb ablak épp a kamrára esik…

A munkálatok szűk körű, ám hősiességben talán csak a termophülei héroszokkal összevethető csapata Szűcs Lászlóból, Kiss Mariannából, Sáfrány Fárk Árpádból és a szerzőből magából állott – már ameddig állott, mert esténként a fáradtságtól leginkább ülött, sőt fekvött. Lelkierőt csak a majdan e falak köz lógó sonkák és mérhetetlen kolbászok víziója öntött belénk. Azért a jó hangulat is összejött, meg persze egy-két igazán szép „bugaci” pillanat, amit csak azok tudnak azonosítani, akik keltek már hajnalban a legelőre vonuló kolompok hangjára, vagy tűnődtek már az akáclombokon átszűrődő alkony fényeibe megrengve…

Nos, ez az utolsó kép már annyira csepegősre sikeredett, hogy rövidre is zárnám az építésügyi jelentés végét; lesz még rá alkalom bárki számára, hogy kipróbálja.

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető

További képekért KLIKK ide <<<