Idén nyáron újabb veszteség érte egyesületünket, s a szegedi tudományos életet is – életének 72. évében elhunyt a CSEMETE Malakológiai Szakosztályának vezetője, dr. Bába Károly. 1995-ben, 60 évesen vonult nyugállományba a szegedi Juhász Gyula Főiskolán, de munkáját, a recens malakológiai kutatásokat Egyesületünk keretein belül is tovább folytatta. 2001-ben a CSEMETÉ-n belül Malakológiai Szakosztályt alapított, 2002-ben kiadott, 15 éves jubileumi évkönyvünkben publikált a Gyálai Holt Tiszához kapcsolódó kutatásairól. Utolsó publikációinak egyikét a 2007 őszén megjelenő, az Egyesület megalapítása óta eltelt 20 év munkáját bemutató CSEMETE évkönyvbe készítette el.

Dr. Bába Károly 1935 április 29-én született Budapesten. Iskoláit Szegeden végezte. A Baross Gábor - mai Radnóti Miklós - Gimnáziumban érettségizett. Életpályájának kialakításában meghatározóak voltak a gimnáziumi évek, mert biológia tanára, Timár Lajos, a fehértói madarászkör vezetője, Dr. Beretzk Péter és a múzeumi természettudományi kör vezetője, Dr. Csongor Győző ekkor irányították tanítványuk figyelmét a biológiai kutatások felé. Érdeklődése 1955-től fordult a malakológia irányába, amikor hazánk egyik malakológiai iskolát teremtő egyénisége, a szegedi Horváth Andor tanítványa lett. 1957-ben a szegedi Tudományegyetemen biológia - kémia szakos tanári diplomát kapott.
Végzését követően az Állattani Tanszéken gyakornok, majd státushiány miatt 1958-ban a kisteleki gimnáziumban és népfőiskolán tanárként dolgozott. 1959-től a szegedi Felsőfokú Tanítóképzőben, majd jogutódjában a főiskolai gyakorló iskolában előbb tanár, majd szakvezető tanár lett, illetve az egyetem Állatélettani Intézetében félállású tanársegédként dolgozott. 1964-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Állattani Tanszékére került, majd átszervezést követően 1975-ben a Biológia Tanszéken dolgozott. 1980-ban főiskolai docensi kinevezést kapott. A főiskolán állatrendszertan, állatszervezettan, állatélettan, állatökológia gyakorlatokat vezetett, egészségtan, állatökológia, állatföldrajz, állatélettan alapjai, állatrendszertan tárgyakat adott elő. 40 szakdolgozat elkészítésénél volt vezető tanár. 1977-től a tanszéki tudományos diákkör elnöke. Több középiskolai, tudományos diákköri versenyen zsűritagként, zsűri elnökként dolgozott. Tanítványai több helyezést értek el Országos Tudományos Diákköri versenyeken, köztük 5 első helyezést. Munkájáért 1989-ben az Országos Tudományos Diákköri Tanács Pro Scientia díjjal tüntette ki.
1956 és 1996 között aktív, alapító tajga volt a Tiszakutató Munkaközösségnek. A Tiszakutatás mellett, az Alföld, az Alföldhöz kapcsolódó alacsonyabb hegyvidék (Északi-középhegység, Erdélyi-középhegység, Kárpátok), a Balaton, a Kiskunsági Nemzeti Park, Körös-Marosi Nemzeti Park malakológiai feldolgozását kezdte meg, és elsősorban a növénytársulások, malakológiai közösségek kapcsolatát vizsgálta. Több területvédelmi, tájvédelmi javaslatát fogadták el hazánkban és külföldön (Hága) egyaránt. Elhunytáig több mint 190 nemzetközi és hazai publikációt készített és mintegy 120 szakmai előadást tartott. A terresztris és édesvízi Mollusca fauna mellett érdeklődése kiterjedt a tengeri puhatestűekre is. Magángyűjteményének egy jelentős részét a Móra Ferenc Múzeumban helyezte el. Kutatócsoportot vezetett a „Bükki Nemzeti Park puhatestűinek faunatörténeti és komplex ökológiai vizsgálata" témakörben. Több alapkutatási pályázatban dolgozott résztvevőként.
1966-ban „Összehasonlító malakológiai sávzóna vizsgálatok" című dolgozattal, „summa cum laude" minősítéssel védte meg egyetemi doktori értekezését. 1996 februárjában pedig az 1975-ben az akadémia által már elfogadott „Csigaegyüttesek regionális szünökológiai, állatföldrajzi vizsgálata az Alföldön és a Bükkben" című kandidátusi értekezését védte meg. 1968-tól a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, 1978-tól a Magyar Biológiai Társaság tagja. 1972-től a Magyar Malakológus Szekció alapító tagja. l984-től a Szegedi Akadémiai Bizottság Környezetvédelmi-Ökológiai Szakbizottságának, 1982-től a SZAB Genetikai Bizottságának tagja. Genfi, milánói, amszterdami, sienai, perpignoni, budapesti, edinburghi, novi sadi, tübingeni, pánnai, helsinki, kolozsvári, ungvári, szatmárnémeti, vigói, salzburgi, müncheni, washingtoni, firenzei konferenciákon tartott előadást, és több tanulmányúton (1971, Csehszlovákia, 1972, Románia, 1989 Poznan, 1991 Ungvár) vett részt. 1971-től a Nemzetközi Malakológiai Társaság (Unitas Malacologica), az Olasz Malakológiai Társaság (SIM), a Brit Malakológiai Társaság (Conchiological .Society of Great Britain and Ireland), 1974-től a Német Malakológiai Társaság (DMG) és 1997-től az Osztrák Malakológiai Társaság (EFMG) tagja.
1995-ben, 60 évesen vonult nyugállományba a szegedi Juhász Gyula Főiskolán, de munkáját, a recens malakológiai kutatásokat Egyesületünk keretein belül is tovább folytatta. 2001-ben a CSEMETE keretein belül Malakológiai Szakosztályt alapított, 2002-ben kiadott, 15 éves jubileumi évkönyvünkben publikált a Gyálai Holt Tiszához kapcsolódó kutatásairól. Utolsó publikációinak egyikét a 2007 őszén megjelenő, az Egyesület megalapítása óta eltelt 20 év munkáját bemutató CSEMETE évkönyvbe készítette el.

(A Soosiana 2000/23-28. közlése nyomán.)
Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető