Hosszú éveken át tartó kísérletezgetés után végre idén augusztusban sikerült megcsípni egy olyan támogatást, ami a CSEMETE Bugaci Oktatóközpontjának felújításához nyújt támogatást. Természetesen nem az oktatóközpont új oktatóépületéről van szó, hiszen az épp hogy csak elkészült, s a jövő évi ünnepélyes átadásra vár – igaz, közben már az aktív kihasználása is megkezdődött. A Balogh János akadémikustól eredetileg vásárolt „öreg épületről” van szó, melynek bár kora még nem túl élemedett, de alkotóelemeit az idő hatványozottan vette igénybe.

Lévén a pályázatban foglaltak szerint a munkadíjak csak a legszükségesebb szakmunkákra korlátozhatók, a tetőfelújítás első lépését jelentő bontást, és az egyéb segédmunkákat önerősen, az Egyesület aktivistáinak segítségével kezdtük meg. Ennek keretén belül egy egy hetes építőtáborral indítottunk, mely megnevezésében nem éppen találó, hiszen amiről itt szó volt, az a vegytiszta bontás; azaz a régi épület teljes tetőszerkezetének és födémjének eltávolítása, hogy helyt adjunk a szép új tetőzetnek.

A bontótábor első napján lekerült a cserép a tetőről, s rögtön szorgos kefélésükhöz láttak a segítő kezek, hiszen ennek jó része újra visszakerül majd a felújított faszerkezetre, de a jobb illeszkedés kedvéért meg kellett szabadítani a rátelepedett zúzmótól, mohától, maltertől, zsiráfoktól. Ezzel párhuzamosan a padlás leürítését is elvégeztük, szerencsére itt nem rejtőzködött máig is harcoló német alakulat, de gyakorlatilag ezen kívül minden más igen. A padlásnak igen összetett ökoszisztémája volt, a bagolyköpetek és a nyestürülékek takaros halmai az uralkodó osztály dominanciáját tükrözték, mint ahogy a télire behúzódott rágcsálók is tetemes mennyiségű végterméket hagytak hátra. Jelenleg a legnagyobb népszerűségnek mégis a darazsak örvendtek – minden cserépen egy-egy fészek – Vetró Kata harcias amazonunk Lara Croftot megszégyenítő technikával vetette magát harcba ellenük. A következő etap a régi faszerkezet lebontása volt, amit már viharos széllel érkező esőben tettünk meg, hogy minél hamarabb a fekete fólia óvó melegébe burkolhassuk a falakat; lévén ugyan mi nem voltunk cukorból, de a vályog viszont sárból készül, a sár meg vályog és eső keverékéből…

Másnap aztán ragyogó szép időben épp a rég felhelyezett sarazást bontottuk le a födém tetejéről. Az épület a hagyományosnak mondható technikával kapott mennyezetet annak idején belső helyiségei fölé, a gerendákra alul sárléc, nádazás és tapasztás, fölül a sárlécre pedig vastagabb takarórétegben a szigetelő sarazás került. Ennek vastagsága néhol 20-30 cm is volt, úgyhogy nem volt épp könnyű munka a letermelés, de legalább így az anyagtakarékosság jegyében újra felhasználásra kerülhet, hiszen a faanyagtól elkülönítve alkalmas az újból dagasztásra és vályogtégla vethető belőle.

Ahogy a napok haladtak előre, s mi egyre többet tártunk fel a sárréteg alatt megbúvó belső szerkezetről, a készítők egy-két hibás elgondolása is napvilágra került; így például a beépített gerendák nem kerültek lekérgezésre, ami azzal jár együtt, hogy a rajta hagyott kéreg alatt ideális tenyészhely alakult ki a különféle farontó gombák számára. A gerendák egy része aggasztó módon megadta magát az időnek, a konyha mennyezetét gyakorlatilag már csupán a szekrénysor tartotta… A másik baklövésre akkor derült fény, amikor már a négyfelé hasított akáchusángokból álló sárlécezés bontására került sor; ekkor ugyanis a kémény is megindult – konstrukciósan a kémény alapja a sarazáson feküdt fel, így a sárlécek levételével bizonyos fokú megingása volt tapasztalható. Ezt az ingást balesetvédelmi okokból a kémény teljes eltávolításáig kellett fokoznunk, s majdan új helyen, erősebb alappal kerül helyreállításra.

Ha már hozzányúltunk a házhoz, egyéb belső átrendeződéseket is beiktattunk, nagyobb lesz például a konyha, a kamra bővítésre kerül, s az egykori foglalkoztató helyén egy egybefüggő helyiség kialakításával külön bejáratot kapnak az eddig egymásból nyíló szobák. A födém szerkezetének leegyszerűsítésével a helyiségek belső magassága is megnő majd, vagyis az emeletes ágyak tetején alvók kisebb valószínűséggel verik majd le a zománcot a fejükről, ha hirtelen felindulásból fölpattannak a kora hajnali ébresztőre. A bontásból egy több köbméteres vályogtörmelék- és sarazóanyag-kupacot hordtunk ki az udvarra, amely a már leírt módon Szűcs Laci szomszéd tanyáján kerül majd felhasználásra. Addig is, amíg az épület teteje és belseje nem kerül újra kialakításra, a bútorzatot és a konyhafelszerelést a nyári étkező teteje alá menekítettük ki. Itt most egy remek kis ideiglenes nyári konyhát rendeztünk be, hogy a tábor működése addig is zökkenőmentes legyen, amíg be nem fejezzük a felújítást.

A már említettek mellett a fenti munkák egészét egyébként valamennyien csemetés önkéntesként ügyködő diákjaink végezték, némi családi támogatással. Az eredmény néhány nap alatt meglehetősen látványos lett, a régi tetőt mintha elfújta volna a szél – amiből egyébként esővel egyetemben jócskán kijutott nekünk ezen a héten. Az egyik napon épp ezért némi strandolással próbáltuk enyhíteni a mindennapi robotot; hát mit mondjak, víz az volt minden irányból…

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető

További képekért KLIKK ide <<<