Tegyük hozzá, teljes joggal. Hányszor, de hányszor hallhattuk azt, hogy mindez ide vezethet, az efféle érdeklődés, társadalmi normákkal szemben állás, fittyet hányás… Ha az ember nem vigyáz, hamar ezen az úton találhatja magát, s a környezet hatásai, a társak beleviszik a dologba még ha nem is akarja – a végén a folyamatnak ott a karcer, a szép remények és az ábrándok helyett a komor börtönépület.

Mindez kezdődött azzal, hogy a kismarosi peronon kapaszkodva csapatunk Benjáminja teljes nyíltsággal véleményezte a vasutassztrájkot… aztán volt, aki eltörte a mécsest, és egyéb gonosz dolgokat művelt, meg akadt aki folyton csak mosdani akart nyilván, hiszen állandóan lavórral járkált, akárhogy is szorítottuk volna a víztakarékosságra; akadt, aki ártatlan gyermekeket csalt a sötét éjjeli erdőbe tévutakra, s ahogy aztán tettlegességből könyökpuszivá fajultak a dolgok… nem csoda hogy egyesek hajba kaptak, mások megkopaszodtak.

Ilyen háttérrel, hát tényleg nem csoda, hogy börtönbe jutottunk. Hagyományos évzáró szánkótúránkon ugyanis nem csupán az ideális időjárás kényeztetett el minket (köd, hó, zúzmara), de maga a kirándulás célpontja, Kóspallag és környéke is számtalan látnivalót kínált. Ezek egyike volt Márianosztrán az apátsági templom, s a hozzá csatlakozó büntetésvégrehajtási intézmény – nem is tudom, melyik tette ránk hirtelen a nagyobb hatást, a barokkos cicomán is átsütő túlvilági, vagy a közvetlen evilági hatalom fenyegető fölénk magasodása. Pedig maga a börtönudvar, meg kell hagyni, kellemes meglepetéssel szolgált; nagy karácsonyfa állt a közepén, rajta alighanem a lakók által házilag fabrikált díszek, s alatta meghitt kis betlehem, szemmel láthatólag szintén a naiv népi művészet kézzel készített remek figuráival.

Hogy a betlehem életszerűségét fokozzuk, a szokásosan hozzánk csapódott falurossza kiskutyát is beillesztettük rövid időre az összképbe. Mondjuk ezen eb kicsiny híján szomorú véget ért, amikor a falut elhagyva jogcím nélküli rosszhiszemű fakitermelőbe botlottunk, aki tevékenységét kiegészítendő, még két borjú méretű agresszív dögöt is maga körül eregetett. A szabad ebek e két díszpéldánya előbb kicsit megrágta kedvencünket, majd az hangos sivalkodással eliszkolt a házak közé – némi elégtétellel néztük, ahogy a nehézkesebb kollégák magasról tojnak a gazdi ordítozására; kis szerencsével előbb-utóbb őt is megkóstolják, vagy valaki mást, s akkor neki sem kell messzire menni a letöltendő ügyében.

Az újév hóeséssel üdvözölt minket, reggeltől kezdve több-kevesebb intenzitással végigpilinkélte az egész napot, így napot tulajdonképpen megint nem nagyon láttunk. Második nagyobb túránk keletre vezetett, a szép emlékű, két évvel korábbi, nyári kék túránkból ismerős Kisinóci Túristaház felé, s azon is túl, egészen Királyrétig. Az erdőn ha lehet, még a szilveszterinél is nagyobb zúzmara állt a fákon, fehér csipkébe vonva minden növényt, majd egy idő után a ruházatból kiálló egyéb csatolt részeket rajtunk is. Elseje lévén, a királyréti otthonos kis faház most meglehetősen szolid kínálattal várt minket, de a csapat nagyon jól elnyammogott három zsömlén és egy pár szál virslin; közben egy vérmes fekete kandúrnak tartottunk ellenszurkolást, aki a keményedő tél elől a kukák környékére gyűlő cinkék közt próbált hasonlóképp uzsonnához jutni.

A mi legnagyobb meglepetésünk azonban nem ez volt, hanem az ünnep tiszteletére újfent beüzemelt vasúti hajtány. Az itteni kisvasutat már jó néhány alkalommal volt alkalmunk kipróbálni, azonban ezúttal egy külön vágánykörön kipróbálhattuk az emberi erővel hajtott vasúti járművek hatásfokát is… kábé mintha egy tankot próbálnánk pedálos rendszerben működtetni, miközben a pálya egyes részein a felfagyások miatt egy helyben járt a hajtány. Hasonló megcsúszásokat produkáltak a hazafelé útban látott személyautók is, kicsit már veszélyesebben, hiszen a hegyi szerpentinen őket nem segítette a kötött pálya előnye. Miután az est is ránkborult megint, fokozottan tudtuk értékelni a szálláshelyként szolgáló Rablótanya kulcsosház kényelmét, melyet egyébként minden Börzsönybe látogatónak csak ajánlani tudunk.

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető
A cikk további képei <<<