Valójában persze - ahogy korábban a vetési varjú éás a kék vércse esetében -, idén sem egyetlen madárfaj kapta meg az év madarának kijáró kitüntetett figyelmet. 2010-ben három rokon faj, a füsti fecske, a molnárfecske és a parti fecske szerepel az év madaraként. A nevében ugyan „fecske”-ként aposztrofált sarlósfecske kimaradt e körből, hiszen rendszertanilag nem is az énekesmadár alkatúak közé tartoznak, hanem önállóan, a sarlósfecske alkatúakhoz.

Füstifecske (Hirundo rustica)

Legszembetűnőbb ismertetőjegye vörhenyes, gesztenyabarna torokfoltja és homloka. Háta kékes színben fénylő, fekete színű, akárcsak a begyrész, a test alja pedig fehér-sárgásfehér. Karcsú, hosszú farka mélyen villás, amiről távolról, röptében is jól elkülöníthető a molnárfecskéktől. Kiváló repülő, a rovarokat rokonaihoz hasonlóan röptében kapja el. Többféleképpen kötődik az emberhez, a legelő háziállatok körüli legyek-böglyök például táplálkozási szempontból is csábítják, de fészkét is előszeretettel építi épületek eresze alá, vagy egyenesen az istálló gerendáihoz. Fészke felülről nyitott, félkör alakú, sárból és növényi részekből épül. A szaporodási időszakon kívül nagy csapatokban mozog, vonuló faj, hazánkban márciustól októberig fordulhat elő, de gyakran már augusztustól összeállnak a vonuló csapatok. Hangja tipikus „csicsergés”, „csivitelés”, Fekete István fecskehőse is innen kapta nevét: Csí.

Molnárfecske (Delichon urbica)

Az arasznyi füstifecskénél valéamivel kisebb testalkatú, rövidebb, zömökebb. Farka rövidebb, enyhén villás, a szélső farktollak nem hosszabbodtak meg annyira mint rokonánál. A torokfolt és a madár homloka fehér színű, háta és szárnya fekete, kékes árnyaltú, egész hastájéka fehér színű. Jellemzője a hátoldalon a farok tövében a fehér keresztsáv. Lábai rövidebbek, aprók, finoman tollazottak az ujjakon is. A füstifecskéhez hasonlóan gyakran nagy csapatokban mozog, de a költési időszakban is gyakori a telepes, társas költés. Fészke kerek bebúvónyílással rendelkező félgömb, a településeken belül szintén gyakran építi épületek ereszéhez, a szabad természetben pedig sziklaívek alá. Hangja halkabb, csicsergő, de éles riasztóhanggal is rendelkezik. Vonulási ideje megegyezik a füstifecskéével.

Parti fecske (Riparia riparia)

Apró termetű, a hazai fecskék közül a legkisebb. Háta és szárnyai barnásszürkék, teste a hasi oldalon fehér-piszkosfehér, a mellén barnás keresztszalag húzódik. Farka a molnárfecskééhez hasonlóan gyengén villás, viszont a felső oldalán nincs fehér szín. A másik két fajtól eltérően az emberi településektől távolabb, többnyire vizek közelében él, fészkét meredek partfalakba vájja. Ehhez a homokos, löszös felületek alklamasabbak, a nagyon kötött agyagpartok nem kedveznek nekik. A költőüreg az egy méteres mélységet is elérheti, mindig nagyobb telepekben foglalja el az alkalmas fészeklőhelyeket. Táplálkozás közben gyakran látható a vízfelszín közelében vadászva. Hangja sokkla isnkább halk csikorgás, mint csicsergés, de a fészkelőhelyeket megközelítve rövid „prit-prit” riasztóhangját is hallhatjuk.

Bojtos Ferenc
CSEMETE irodavezető