Riadó! Mindenki tartsa nyitva a szemét! Jártunkban-keltünkben inkább minden fakivágás, a törvényes is keltse fel a gyanút bennünk, mintsem hogy elmenjünk egy fatolvajlás mellett intézkedés nélkül! Azért vannak egyértelmű jelei, ha egy fakivágás illegális, és annak is, ha biztosan nem az, de menjünk szépen sorba.
Az okokat már összegeztem: emelkednek a gázárak, és ez önmagában előtérbe helyezi a más tüzelési módokat, elsősorban a hagyományos fatüzelést. A jobban keresett tűzifa már önmagában felveri annak az árát is, ehhez hozzájárul még az a tűrhetetlen ellentmondás, ami a biomassza erőművek terén tapasztalható. A megújuló energiák alkalmazására, a szén-dioxid-kibocsátás mérséklésére hivatkozással több erőművünk átállt a biomassza égetésre. Ez jó is lenne, ha mezőgazdasági, faipari vagy egyéb szerves hulladékot égetnének el, és nem gyönyörű rönkfát! A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás ugyanis a méteresre vágott rönkök föletetése a tűzzel. Ennek hatására hatalmas igény jelentkezik az erőművek körzetében fára. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például a pécsi hőerőműnek itt a Dél-Alföldön már komoly hatása van. (Ugyanez a cég gyönyörű, zöld honlapja ellenére a 8. legszennyezőbb hazai vállalat a KvVM kimutatása szerint!) Nincs az a fa, amit ma ne lehetne jó áron eladni a piacon! És azokat az őshonos puhafákat is, amiket eddig az alacsony piaci áruk miatt „megkíméltek” a kitermeléstől. Ami most kitermelhető az országban, azt kitermelik, de még komolyabb baj, hogy amit most el lehet lopni, azt ellopják. Szervezett módon maffiák viszik hektárszám az erdőt országszerte, sokszor a médiák kameráinak kereszttüzében, a nyilvánosságot is vállalva, annyira tehetetlenek a hatóságok ez ellen. Tényleg annyira tehetetlenek, nincs jogi eszköz a kezükben?? Én az utóbbi hetekben legalább 4-5 rádió- és televízióműsorban hallottam erről részletesen, de megígérem, mi is utánajárunk, valóban ez-e a helyzet.
Addig is amit tehetünk, az az, hogy kinyitjuk a szemünket, fülünket (a láncfűrész lágy dala messzire hallatszik), és nem megyünk el szó nélkül egyetlen fakivágás mellett sem. Ha eléggé nyílt a kitermelés, több géppel, sok ember napokon, heteken át ugyanott végzi a munkát, a fát az út mellett halmozzák fel elszállításig, akkor valószínűleg legális a dolog, de garancia persze nincs. Az egyszer csak eltűnt néhány fa viszont biztosan illegális tevékenység. Minderről a hatóság felhívásával, vagy az erdőgazdálkodónál érdeklődve győződhetünk meg. A hatóság az Állami Erdészeti Szolgálat Kecskeméti Igazgatósága, még az idén biztosan kirendeltséggel Szegeden, a Föltámadás u. 29-ben (62/553-920, -930, -940), de jövő évtől átszervezések lesznek (új év, új államigazgatás, ahogy szokott). Az erdőgazdálkodó nagyon változó, de legnagyobb területen a Dalerd Zrt. gazdálkodik, úgyhogy nála is lehet érdeklődni (Szeged, Zsótér u. 4/b., 62/551-340). Vannak aztán vízügyi, nemzeti parki, önkormányzati kezelésű állami erdők, és magánerdők is, meg még sok egyéb. Különösen védett és Natura 2000-es területen, de tájvédelmi szempontból a nem védett területeken is az ATIKÖTEVIFE (Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség – egy átszervezés eredménye e frappáns név) asztalára is tartozik a dolog, itt a 62/553-033-as számot tárcsázva a Természet- és Tájvédelmi Osztályt kell kérni a Szegeden, a Felső Tisza-part 17-ben található intézményben. Minden hatóságnál állampolgári jogunk bejelentést tenni, és minden hatóságnak kötelessége azt kivizsgálni! Ami még segíthet, ha fentiek valahogy nem, az a nemzeti parkok megkeresése. Leegyszerűsítve az illetékességi kérdést a Tiszántúlon a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (5540 Szarvas, Anna-liget 1., 66/313-855), a Duna-Tisza-közén a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19., 76/482-611) van otthon. Természetesen a Dél-Alföldön. Ha mégsem ők az illetékesek, hivatalból átteszik az ügyet az illetékes igazgatósághoz.
Aki nem akarja kitenni magát tortúrának, az pedig egyszerűen telefonáljon be hozzánk, az egyesületbe (Szeged, Arany J. u. 1., 62/424-392). 2007-ben a CSEMETE az egyik szervezője a zöld civilek Országos Találkozójának (OT), ahol a szokásoknak megfelelően erdőfórum előprogram is lesz.
És akkor a kevésbé sötét második fogásról a feketeleves után. A CSEMETE már eddig is próbált tenni a régi magyar gyümölcsfajták megmentéséért. Ezeknek a fajtáknak ellenálló, ízletes gyümölcsöt adó példányai legjobb helyen (egyelőre) fajtagyűjteményekben vannak, de szeretnénk, ha gondos szemek otthon, a kiskertekben is figyelnék a kis fák termőre fordulását, és élveznék a gyümölcseit. A megmentést az igazán ritka tájfajták igénylik leginkább, ezek csemeteként nem is kaphatók, legjobb mód a megtelepítésükre a magról, végleges helyre vetett alanyra való nyári alvószemzés. Ennek részletezése nélkül csak annyit, hogy ehhez terület kell, de bármelyik kiskertben megfér egy batul vagy pónyik alma, esetleg egy vérbélű körte. Ehhez várunk jelentkezőket, akik szívesen befogadnak ilyen fákat. Figyelem! Nem kész csemetéket adunk, hanem almamagot, galagonyamagot kell elvetni, és jelentkezni, ha a kis fák már magasabbak egy méternél. Ekkor lesznek alkalmasak a szemzésre, amihez a szaporítóanyagot Erdélyből, a Felső-Tisza vidékéről, a Dráva mellékéről mi szerezzük majd be.
És hogy jön ez az erdőhöz? Ha valaki hallott már gyümölcsényről, tudja. Ha nem: a gyümölcsény az az extenzíven (vegyszer és metszés nélkül) fenntartott gyümölcsös, aminek alját kaszálással vagy legeltetéssel hasznosítják, tartják karban, és jól megférnek benne a gyümölcsfák mellett a tájra jellemző más, erdőt is alkotó fafajok. Vagyis a gyümölcsény se nem erdő, se nem gyümölcsös, a kettő együtt, és gyümölcs mellett füvet (szénát), fát, gombát is ád. Növényvédelmét a kialakuló élő rendszer elemei (pl. a sok fészkelő madár), összhangja és az évszázadok alatt kiválogatott fajták ellenállósága jelenti. Ez az egészséges táplálék előállításának az egyik leggazdaságosabb és leginkább fenntartható módja. Barátkozzunk meg vele!
Paulovics Péter
|
MINDENKIHEZ! Gyászos és örömteli dologról egyszerre fogok tudósítani most, mert a két téma nagyon összetartozik. A gyászos, hogy pusztítják erdőinket, ahol érik! A médiák is tele vannak a szaporodó esetekkel, amit a gázárak és a tűzifa árak együttes emelkedése váltott ki. Már a nemzeti parkok hatalmas fáit is ellopják (képünkön, ami a Maros-hullámtérben készült)! Figyeljük és akadályozzuk meg együtt!
