Az Energia Klub, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Természetvédõk
Szövetségének sajtóközleménye a CAN (Climate Action Network), a Friends
of the Earth, a Greenpeace és WWF állásfoglalásához csatlakozva.

Ezen a héten egyszerre ülésezik az Európai Tanács és az ENSZ, a 2012
után esedékes klímavédelmi intézkedésekrõl. A nemzetközi szintéren csak
úgy menthetõ meg az EU hitelessége, ha az EU kormányfõi ambiciózus
tervezetet tesznek az Európai Parlament asztalára. Ha nem, akkor a
képviselõk csak egyet tehetnek: el kell utasítaniuk azt.

Az úgy nevezett „teherelosztási” (effort sharing) tervezet[1] mostani
formájában szinte egyáltalán nem veszi figyelembe a Parlament által
korábban megszavazott álláspontot, és az egyes tagországok önös
érdekeire való hivatkozással a léc túl alacsonyra került. Amennyiben az
ezen a héten ülésezõ Európai Tanács nem eredményez egy az eredeti
megállapodásokhoz és az Európai Parlament álláspontjához hû szabályozási
tervezetet, akkor a képviselõk csak egyet tehetnek: vissza kell
utasítaniuk azt. Az Európai Parlament korábban már bizonyította, hogy
megértette, mi várható Európától az éghajlatvédelem terén.

A javaslat jelen változata a következõ hiányosságok miatt
elfogadhatatlan:
- Nem tartalmazza azt a nemzetközi megegyezés esetén kötelezõ, 2020-ra
vonatkozó 30%-os európai kibocsátás-csökkentési célt, amit az unió
vezetõi a 2007. márciusi EU csúcson elfogadtak.[2]
- A csökkentések körülbelül kétharmada nem is az Unió területén
valósulna meg, hanem külsõ projektek által a fejlõdõ országokban.[3]
- Nem tartalmaz a végrehajtásra vonatkozó biztosítékokat (pl.
pénzbüntetéseket), ami elõsegítené, hogy a tagországok valóban
betartsák a közösen elhatározott célokat.
- Nem rendel forrásokat a fejlõdõ országok alkalmazkodásának és
kibocsátás csökkentésének elõsegítéséhez, ami viszont elengedhetetlen
lenne.

Az EU éghajlatvédelmi csomag teherelosztási fejezete jelen formájában
egy bohózat. Felettébb rossz üzenetet küld a nemzetközi vezetõk felé,
akik jelenleg Poznanban tárgyalnak. Itt Európa hitelessége forog kockán.

Magyarország szempontjából is nagy a tét: a javaslatban szereplõ számok
határozzák meg ugyanis, hogy mennyi pénz jut állami éghajlatvédelmi
befektetésekre. A bevételek maximalizálása érdekében az európai
emisszió-kereskedelmi rendszerben (ETS) pedig a teljes aukció bevezetése
szükséges. 2013 után tehát minden érintett cégnek a piacon kellene
megvásárolnia a kibocsátási jogait. „Az ingyen osztogatott egységek az
elsõ kereskedési idõszakban 30 milliárd forintnyi kibocsátási jogokat
juttattak a legnagyobb szennyezõknek. Az éghajlatváltozás sürgetõ
veszélyét és az ezzel járó kiadásokat figyelembe véve, elvárható, hogy
mostantól a „szennyezõ fizet elv” alapján a cégek licitáljanak a
kibocsátási kvótára. A bevételeket csak éghajlatvédelmi célokra szabad
fordítani.

* * *

[1] A “teherelosztási” tervezet az Unió éghajlatvédelmi politikájának
egyik legfontosabb eleme, azt hivatott szabályozni, hogy a 2012 utáni
idõszakban az egyes uniós tagállamok mennyi üvegházhatású gáz (ÜHG)
kibocsátási kvótával rendelkeznek majd. Ez az új szabályozás olyan
fontos területeket fed le, amelyekrõl az EU emisszió-kereskedelmi
rendszere (ETS) nem rendelkezik. Ezek közé tartozik a mezõgazdaság, a
közlekedés, a szállítás és a háztartások is, amelyek együttesen az EU
kibocsátásának 55%-át teszik ki.

[2] 1990- hez képest 2020-ig 30%-kos kibocsátás csökkentés, amennyiben
nemzetközi megegyezés születik más fejlett országok hasonló
vállalásairól

[3] Ez nem ösztönzi a tagállamokat arra, hogy kibocsátásukat és
fosszilis energiahordozóktól való függõségüket helyben csökkentsék,
amely egyébként a kapcsolódó intézkedések eredményeképpen új
munkahelyeket teremtene.

Fidrich Róbert
MTvSz