Az indulás reggelén a Kárpát-medence szélrózsájának minden irányából összegyűltünk Budapesten, hogy a felvidéki Kovácspatakra látogatva ismerkedjünk az ipari forradalom hazai vívmányaival, nagy alkotóival. Meg persze egymással: új arcokkal és pár visszatérő, tapasztalatait szívesen megosztó táborozóval.

Pár órás utunk során még néhányszor átlapoztuk programtervünket, felkészülve a következő napok szellemi kihívásaira, ám szállásunkra érve mégis mindenkit meglepetés ért, hiszen egy gyönyörű táj kápráztatott el bennünket. Kovácspatak, azaz Szlovákia legdélibb településének szélén, a domboldalon található Panoráma Hotel kilátása a Duna és a Garam torkolatára, amint kiszálltunk a buszból, azonnal lenyűgözte a társaságot. Pályaműveinket – mely „A magyar ipari és technológiai forradalom I.” címmel megjelent kiadvány formájában frissen érkezett a nyomdából - kézhez kapva foglaltuk el a helyünket az előadóteremben. Az első közös képek elkészülte után Dr. Rétvári Bence országgyűlési képviselő, dr. Duray Miklós felvidéki politikus és közíró, valamint Henrietta Kosznovszky, Helemba polgármesterasszonya köszöntötte csapatunkat, de a tudomány sem sokat váratott magára. Elsőként dr. Kövér György az ipari forradalomhoz kapcsolódó fogalmak ismertetésével hangolta rá a társaságot a nyári egyetem témájára, majd dr. Varga Sándor az elektromos távíró és a telefon bevezetéséről, használatának első évtizedeiről számolt be, miután László Péter Sándor A Felvidék iparosodásának (indusztrializációjának) és urbanizációjának gyökerei című előadása zárta a napot. Legalábbis a komoly oldalát, mivel az esti bemutatkozást egy még könnyedebb hangulatú éjszaka követte, hiszen sokat készültünk, hogy a hazai italkultúra javát társainknak is bemutathassuk. Így aztán már senki számára nem maradt ismeretlen az erdélyi pálinka és a tokaji bor, és persze ha már Felvidéken jártunk a helyiek híres borókapálinkáját (borovicska) sem lett volna illő kihagynunk
Szombat reggel a szomszédos Garamkövesd templomában tértünk be, a fiatal magyar plébános, Farkas Zsolt prédikációjára, s közben érdekes programon kívüli előadásokat hallhattunk László Péter Sándor egyetemi adjunktus előadásában, aki mint előadó és mint nyári “egyetemista” végigkísérte felvidéki tudományos kalandozásunkat. Ezt követően aztán teljes napunkat a tudománynak szenteltük. Így jutottunk el neves professzorok – Dobó Andor matematikus és Szalay György építész - vezetésével a régi idők nagy kutatóinak (Bolyai János és Jedlik Ányos) munkásságától egészen a “homogén keljfeljancsiként” is jellemzett legújabb magyar matematikai találmányig, Gömböcig. Domokos Gábor, Gömböc feltalálójának szórakoztató előadása után beláttuk, hogy kortárs matematikusaink sem küzdenek kevesebbet, mint elődeik, mire rájönnek a titok nyitjára, jelen esetben, ahogy a professzor is beszámolt róla, konferenciák sora zajlott le hiábavalónak tűnő eszmecserékkel, majd rodoszi családi nyaralás telt kavicsnézegetéssel, mígnem Várkonyi Péter társával feltalálták “az első ismert homogén testet, melynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van”. A természetben csak három teknős fajnál fedezhető fel a Gömböchöz hasonló forma.

Persze, a modern matematika sztárja mellett más ágazatok vívmányainak létrehozásába is bepillantást nyertünk, például az építészetbe, amelyet Rudolf Mihály, a 'Hadas művészcsoport' vezetője a századfordulós Passage-ok (ún. világítóudvarú vásárlóközpontok) korszakalkotó acélépítészetén keresztül szemléltetett, elsősorban olasz és francia gyökerekkel (Pl. Budapest-IBUSZ Palota és Iparművészeti Múzeum, Nagyvárad-Passagede), dr. Bérczi Szaniszló jóvoltából a Földet is elhagyva a Hunveyor űrszondamodellt tanulmányozhattuk, estére pedig a helyi népviseletet és táncokat ismerhettük meg, a kéméndi Vasvirág Néptáncegyüttes virtuóz táncosai jóvoltából.

Ezután következett a vasárnapi kirándulás Felvidéken. Sokat utaztunk, mivel reggel 8-kor indultunk és este 10-re értünk vissza a szálláshelyünkre, viszont tartalmasan és élményekkel gazdagodva telt a nap. Először Zsitvatőn álltunk meg, ahol megtekintettük egy gőzszivattyútelepet az 1800-as évek végéről, amely a karbantartó elmondása szerint annyira halkan dolgozott, hogy még az óra ketyegését is hallani lehetett. Ógyallán Konkoly-Thege Miklós, reformkori tudós és politikus, csillagvizsgálójába kaptunk betekintést, majd megnézhettünk egy hajómalmot Gútán, érdekes volt belegondolni, hogy még manapság is lehetne használni a hajómalmokat… Szimőn kicsit többet időzve megnézhettük Jedlik Ányos híres feltaláló szülőházának rekonstrukcióját, és életéről is meghallgattunk egy röpke előadást. Ezt egy hosszabb buszozás követte, és megérkeztünk lassacskán Pozsonyba. Sokak számára pozitív csalódás volt, hisz amikor megérkeztünk, egy szép várost láttunk, számos nevetességgel. Az ó városrészt nagyon jó, hogy meghagyták, az vonzza a turistákat, habár az épületeken a névtáblák érdekesen hangzanak. Egy teljesen európai várost ismerhettünk meg, ahová még érdemes lesz egyszer visszatérni. A hidak is igen érdekesek Pozsonyban, az egyik tetején, ami több mint 60 méter egy kávézóval felszerelt kilátó található, ami építészetileg nem éppen a legszebb, viszont a híd árának egy nagy részét már visszahozta a befektetőknek. Agócs Zoltán, a Pozsonyi Műszaki Egyetem professzora még sokat mesélt volna a Dunát átívelő építészeti remekekről, de előadását a kedvünkért rövidre zárta, hogy még legyen időn megrohamozni a várat és belevetnünk magunkat a hömpölygő tömegbe Pozsony sétálóutcáin.

A zaklató városi élet után az Ipolyság végtelen csendje köszöntött bennünket hétfő reggel az Ipolyszalkai Tájház udvarán, ahol ki-ki nekiláthatott a maga kosara, karkötője, kukoricacsuhéból készült rózsája elkészítéséhez, amit Miklós bácsi szívből jövő, ízes “helytörténeti” előadása és anekdotálása tett még emlékezetesebbé. A délutánt az utolsó két előadás, Dr. Jobbágy István: Az ipari forradalom kibontakozása Felvidéken és László Péter Sándor: Közlekedési technika - különös tekintettel a folyami közlekedésre, valamint vetélkedő és kézművesfoglalkozás zárta. A Magyar feltalálók a XIX-XX. század fordulójáról című előadással megemlékeztünk Bödők Zsigmond, felvidéki asztrofizikus és tudománytörténész munkásságáról, kinek műveiből az első csapattól a negyedikig mindenki kapott egy kis ízelítőt. Estére még maradt elég gyapjú és tészta, hogy az alkotó kezek tovább szorgoskodjanak a csevegő ajkakat kiegészítendő. A keddi napra pedig hátra volt még egy kis látnivaló, útban Budapest felé megtekintettük Esztergomban a Bazilikát, Visegrádon a Mátyás Király Múzeumot valamint Budapesten a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot, ahonnan élményekkel és csomagokkal megrakodva indult mindenki útnak hazafelé.

Keresztényi Zoltán